Kis Karácsony, Nagy Karácsony
2013.12.20. 13:32
Karácsony bor nélkül? Nos annak, aki tiszteli, szereti a nedüt, ugye elképzelhetetlen?
Ugyanúgy hozzátartozik a karácsonyhoz egy finom étel mellett vagy akár önmagában egy szép korty egy szép pohárban a szeretett család, a barátok körében, ahogy a fenyőfa, a szaloncukor, az isteni illatok a konyhából, a Mennyből az angyal és az ajándékok.
Bort ajándékozni nagyon szép feladat és egyben nehéz dolog is. Hiszen ismernünk illik a megajándékozott ízlését, borismeretét és a legjobb szándékaink mellett is mellé nyúlhatunk, ha vöröset adunk, mikor ő pár hete már épp a fehérekért lelkesedik, édeset adunk, pedig mostanság már csak a szárazat issza, drágát adunk, ami szerinte pazarlás és sorolhatnánk még a felmerülő bakikat.
A VinCE Magazin egy remek lehetőséget kínál fel azoknak, akik szeretnének valami borhoz köthető meglepetést adni szeretteiknek.
Belépőt és kóstolójegyet tehetünk a fa alá, gyönyörű csomagolásban Európa egyik legnagyobb és nagyon színvonalas boros rendezvényére, ahol mindenki rengeteg bort tesztelhet, kóstolhat úgy a magyar borvidékekről, mint a meghívott vendégországok kiállítóinak borai közül. Tanulhat, tapasztalhat, beszélgethet a borászokkal, részt vehet kurzusokon, szélesítheti a borismereteit pazar környezetben.
Higgyék el, ott mindenki megtalálja az ízlésének való tételeket és az sem kizárt, hogy jövőre már ő lep meg bennünket vmi finom, az ízlésünkkel találkozó remekművel!
Részleteket itt talál:
A legjobb azonnal beszerezhető karácsonyi ajándék: VinCE Budapest belépő, amely a weboldalról megvásárolható.
Az exkluzív kivitelű jegy hétfőn a kiadó budai irodájában átvehető. Előbb kérjük, vásárolja meg a jegyet a www.vincebudapest.hu oldalon , majd hétfőn , azaz december 23-án a kinyomtatott bizonylattal fáradjon be a HG Media épületébe (Lisznyai u. 38., Budapest, I. kerület) reggel 9 és délután 3 óra között.
Nagyon kellemes, szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánunk Önöknek:
SZÖLLŐSI HAJNI és BORISSZA CLARISSA
BORIMA
2013.12.09. 19:08
SZÖLLŐSI HAJNI: BORIMA
Vöröslő bíbor csillámló cseppje
szikrázva táncol a pohár falán,
ősöreg tőkék fürtjének nedve,
bolondos ember harsogó kedve,
illatos veres bor, az ám, az ám!
Férfiemberek örökös álma,
leánykoszorú, vidám dalárda,
szüretek első harmatos íze,
reggeli szivárvány millió színe,
hordóba s majd a borba kerül!
Öreg bácsika, puttony a hátán,
sok, sok hosszú év szüretei,
göcsörtös tőkék, apja ültette,
kékfrankos, kadarka és társai.
Összeset név szerint ösmeri!
Görbe a háta, kapa kezében,
generációk alázata.
kalapot emel szomszédnak éppen,
cinkosan kacsint, fel sem néz -rég nem!-
hisz úgy is tudja, hogy jobb a bora!
Illata csodás, málna és eper,
virágos, tarka tavaszi rét.
Folyékony bíbor, savai rendben,
tannin is akad, ez is szűretlen,
féltve őrzi a hordó ízét.
Palackba kerül, ott is pihenget,
tudja, a kor majd jól áll neki.
kényes úrinép, fönt, Budapesten
szájában forgatva ízlelgeti.
Hiába, no! Ízlik neki!
Bársonyos, selymes, illata édes,
fűszeres, már-már éteri!
asszonybűvölő, vágyakat lobbant,
-Hogy is ne!-mindjárt orrodra koppant!
De nem baj! Hisz tudjuk, így szereti!
Érzéki álom, parázsló métely,
szerelmes éjszakák varázslata,
rettentő bánat komorló társa,
parázna éjek cinkos vihánca,
roppanó fürtök vérkönnyei.
Palackba zárva örök igézet,
kacagó Ámor mámornyila.
Pincék rejtekén, hordók fenekén
-Dugó cuppanjon!- s lágy asszony ölén,
kússzon orrodba a bor illata!
Szerelmet lobbant, szíveket foltoz,
öröm vagy bánat, társadul szegül.
Diófa alatt, veresbor mellett
a vén cigány is előkerül!
Érzelmes dallamot hegedül.
Kancsóba, iccébe, ki mibe issza,
metszett pohárba csurran a nedű!
Csobogó hangja csendet parancsol,
-templomban az ember mégse úgy pancsol!-
hordóoltárunkon istenünk: a bor!
Ajkunkra cseppen Krisztus urunk vére,
-Tudom, ha itt lenne, ő is ebből kérne!-
hegy leve, szőlő, hordó és pince,
vincellér mondja: ez az ő tiszte!
Miénk az áldás! Miénk a bor!
Örülj hát, ember és élvezd az ízét,
pohár falán futó templomlábak ívét,
porból lettünk s leszünk, te is így végzed
s ha kegyes lesz hozzád most is a végzet,
életeden áldás s elkísér a Bor!
In aeternum! Ámen!
(Szöllősi Hajni, Budapest, 2012.06.01.)
Egy halk borima
2013.11.19. 10:08
Csúnya pohárból nem iszunk bort, nah! Ha odafigyelsz a ruhádra, a cipődre, a hajadra, nem veszel fel műanyagot, gagyit, hamisítottat, fodrászhoz jársz, akkor ebben is legyél már önmagadhoz annyira jó, hogy igényes maradj... rendben!?
Terra Hungarica - a követendő példa
2013.11.18. 19:18
Az év ezen szakában is egymást követik a rendezvények, egyik a másik után, a lelkes borrajongó csak kapkodja a fejét, hogy hova is induljon, "mibe dugja az orrát", hol kóstoljon. Különböző színvonalú fesztiválok, különböző színvonalú kiállítóhelyek és borászatok, így igazából mindenki megtalálhatja az ízlésének és/vagy a pénztárcájának valót.
És ez így van jól. A bor nem privilégium, nem kiváltság, hanem a természet -és a borász munkájának- élvezetet adó gyümölcse.
Baj csak akkor van, ha a magát exkluzívként tálaló eseményről a helyszínen derül ki, hogy az biza' csak illúzió, olcsó és izzadságszagú.. ilyenkor a vendég vagy távozik és soha többet nem megy oda, vagy csalódottan próbál keresni vmi elfogadhatót, ha már hitt a szép szavaknak.
A Terra Hungarica rendezvényein ilyen sosem fordulhat elő. Volt szerencsém több, mondhatni jó pár borbemutatójukon részt venni és mindig azt kaptam, amit ígértek, amit vártam. Természetesen ők is emberből vannak, kisebb malőrök itt is előfordulhatnak, de alapjaiban mindig nagyon szivesen megyek hozzájuk, mert tudom, hogy úgy a borok, mint a szervezés tekintetében a legjobbat kapom.
Így történt ez most is, a III.Borszalon 2013 eseményen is. A bejáratnál ugyan kissé hosszúra nyúlt a regisztráció, de ezért az apró kis nyűgért bőségesen kárpótolt mindaz, ami a Gerbeaud Házban fogadott bennünket.
A helyszín maga is gyönyörű, méltó keretet adott a kiállító borászok remekműveinek. Fesorolni is lehetetlen azokat a borokat, amiket kóstoltunk, hát még azokat - amiket a bőséges idő ellenére- sem sikerült!
Azért kiemelnék egy-kettőt, a teljesség igénye nélkül, hiszen - ha mindenkit felsorolnék- olyan hosszú lenne, mint egy egész estét betöltő szovjet művészfilm. :D
A földszinten kezdtük a kóstolgatást, így természetesen ki nem hagytuk volna Balassa István két furmintját, a Nyulászót és a Betseket, mindkettőt a 2011-es évjáratból, mert -bár kóstoltuk a Gellértben is- a kissé magas alkoholfok ellenére is remek boroknak tartjuk, Istvánt pedig tehetségesnek, szurkolunk neki.
Bartáék szintén '11-es furmintját kimondottan kedveltük, a termőhely "ujjlenyomatát", ropogós savait, a friss, jóízű kortyot és amint tőlük hallottuk, komoly szakemberek is hasonlóan pozitívan nyilatkoztak az Öreg Király Dűlő adta nedűről.
A kedves olvasók figyelmébe kell ajánlanom a Csobánci Bormanufaktúra borait is. Két lelkes borász kooperációjából állt össze a pincészet, Janosh von Beőthy és Tóth Sándor álmodta meg és hozta létre. Foglalkoznak őshonos és nemzetközi fajtákkal is. Boraik közül kedvencem az Aspirato, ami 90%-ban szürkebarát és ami sajnos most nem volt a kiállított tételek között. De a Pinot-juk is tetszetős, ám nem egy könnyű darab, gyakorlott Pinot Noir élvezőknek ajánlanám elsősorban.
Demeter Zoltánt nem kell bemutatnunk senkinek, hiszen akik rendszeresen járnak boros eseményekre, biztos találkoztak már a boraival. Most két borral volt jelen, a Narancsborába beleszerettünk. Csak a neve narancs, ez egy borkészítési eljárás, hosszabb héjon tartás eredményeként a bor színére utal. Demeter bora igazi csemege, kár lenne kihagyni!
Pelléék -akik párlatokkal is foglalkoznak, innen is ismerős lehet a nevük- szintén régi ismerőseink, birtokboruk, a Tokaji Furmint egy nagyon jó ivású, üde, friss, könnyed, amolyan igazi "beszoktató" bor, ha valaki épp ismerkedik a fajtával és/vagy a száraz borokkal, ez egyike lehet azoknak a tételeknek, amivel nem lehet mellényúlni.
Szt. Tamás furmintjuk '11-ből már egy sokkal komolyabb léptékű történet. Gyönyörűen visszaköszön benne termőtalaj, szép a hordóhasználat (bár volt, aki a társaságunkban kimondotta ellenzi a hordó intenzív jelenlétét a borban), abban egyetértettünk, hogy ez is olyan tétel, amit bármikor szívesen látunk a poharunkban.
Meg kell említenem Pók Tamást is, hiszen a '12-es Síkhegyi Leánykája szintén egy olyan bor, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Csupa mineralitás, csupa ásványosság, roppanó savak, izgalmas, játékos! Remek vétel!
Az este másik nagyon pozitív emléke Bott Frigyes. Ő sem ismeretlen a borrajongók között. Bevallom, korábban én nem kedveltem a borait, de mostanság egyre-másra élményt adó kortyokkal örvendeztet meg! Sauvignon Blanc-ja nem egy tipikus SB, aki a macskapisi, csalán és hasonló illatokat keresi benne, nyilván csalódni fog. Egy nagyon szép, sűrű, érett fürtű bort kaptunk tőle, de nálam az igazi befutó a Riesling-je lett az este folyamán. Sajnos, a Pinot Noir-járól lemaradtunk, de ezek után mindenképpen "pohárvégre" kapom a következő alkalommal!
Cotar. Ők megérdemelnek egykor egy külön bejegyzést, mindenesetre egyöntetűen az ő pezsgőjük volt az este megkoronázása.
Írnom kéne még Maurer Oszkárról, Kaló Imréről és sok mindenki másról is, aki jelen volt az eseményen, de félek, tényleg túl hosszúra nyúlna a beszámoló.
A linkre kattintva találhat a kedves olvasó képeket a Borszalonról, ha látni/tudni szeretné kik azok, akik miatt a jövőben semmiképp nem szabad kihagyni a Terra Hungarica rendezvényeit!
Külön dicséret illeti a Gerbeaud catering részlegét, akik a rendezvény színvonalához tökéletesen passzoló, minőségi alapanyagokból készülő hidegtálakat kínáltak a vendégeknek, reális áron, gusztusos tálalásban.
Örülünk, hogy ott lehettünk és már most várjuk a következő alkalmat! Köszönjük!
Szöllősi Hajni
Ludas Mátyás, a posztkommunista Bájgúnár
2013.11.09. 17:59
-Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!
Fazekas Mihály örökbecsű művét mindenki ismeri. A Gellért szálló Márton napi Borfesztiválját valószínű sokkal kevesebben. Attól tartok, azok a boldog szerencsések, akik nem jártak ott.
Mi tegnap elmentünk. Immáron másodszorra, bár az idei happening már a III. a szálló rendezvényeinek a történetében. A tavalyi elég amatőrnek tűnt, de ezt betudtuk a gyerekcipőben topogó kezdeményezésnek és adtunk neki még egy sanszot, hátha -levonva az előző évek tapasztalataiból a konzekvenciákat- majd most változik.
Változott is. Még amatőrebb, még szánalmasabb lett az egész rendezvény. Egy veszettül drága prolishow.
Szakmai partnerként kiemelten említi a Bortársaságot, amin több ok miatt is csodálkozom. A kiállítók nagy része nem hogy eddig, hanem valószínűleg sosem fog üzleti kapcsolatba kerülni velük, annyira színvonalon aluliak. Amennyiben mégis a Bortársaság által keveredtek ide ezek a -borászatoknak csak gúnyolódva említett akárm/kik- akkor nem értem, hogy ez hogy fordulhatott elő, mi történt az eddigi elvárásokkal.. ha pedig -és ezt a verziót tartom valószínűbbnek- mégsem általuk kerültek ide az olyan kiállítók, mint az "eddig csak lédig és kannás borokat értékesítettünk, most kezdtük el palackozni is a borainkat" kiállítók, akkor miért adják a nevüket ehhez a szakmai dillettantizmushoz?
A helyszín lepukkantsága maga is megér egy misét, de ezt inkább meghagyom a városvédő és/vagy építészeti blogoknak. Azért bennem igen maradandó nyomot hagyott egy tavalyi sajtótájékoztató, ahol egy különben nagyon gusztusos terméksort mutattak volna be, kóstolóval egybekötve és ahol csótány szambázott át több ízben is a gyönyörűen kipakolt falatkák között..
A boros kiállítók feleannyian voltak, mint tavaly. ..és ennek a feleannyinak a fele volt ismert és/vagy ismeretlen, ám minőségi bort kínáló kiállító, a másik felét még mindig nem értem és még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy hogy kerültek oda és mit keresnek ott..
Azokat, akik nem állítottak ki, megértem, hiszen a hely az épület szépségének romjain kívül semmit nem tud nyújtani egy ilyen jellegű rendezvényhez. A hangosítás most is ugyanolyan pocsék volt, mint eddig, ami miatt tavaly az egyik teremben egyáltalán nem lehetett beszélgetni a borászokkal, hiszen semmit, de semmit nem lehetett érteni az asztal túloldalán álló szerencsétlen emberek szavaiból.. Mi kb. 3 perc alatt kimenekültünk, ők ott álltak 3 napot. Lévén, kifizették a helyet.. A tartós fülzúgás borítékolható volt.. azok közül, akik abban a teremben voltak, idén senki sem jelent meg. Vajh' miért?
Ennek ellenére a Gellért most is elkövette ugyanezt a hibát, ám most saját dolgozóit kárhoztatta teljes süketségre. A melegkonyhás ételeit pakolta egy csinos körformában a színpad elé, vicces pantomimre kényszerítve mindenkit, aki volt oly botor, hogy belekóstolt - a már szemre sem gusztusos ételek- valamelyikébe. Erről később még megemlékezünk, előbb azonban megmutatnám a Gellért hotel szakmai fesztiváljára biztosított pálinkás poharat:
Ugye, milyen csodálatos? A szétálló forma és az a gyönyörű, vésett díszítés! LOL! Übergagyi!
A baj az, hogy ez a pohár tökéletes szimbóluma az egész fesztiválnak. Balkáni gulyáskommunista eszköztár és felfogás, némi modern marketintupírral és elképesztő árakkal.
A belépő 4900,- Ft. Ezért "jár" bor, pálinka rogyásig. De gondoltak arra is, hogy a sok ivás közben az ember megéhezik, így ők maguk is kínáltak ennivalót és kiállítókat is beengedtek a rendezvényre. Volt ott rétes, szalámitál, lepény, sólet libával, Váncsa és bonbon rogyásig!
Biztos sokat válogattak a jelentkezők közül, mire sikerült a következő termékeket a következő árakon a béka segge alatti szinten kínálgató versenyzők mellett dönteniük:
De az igazi kedvenceim nem ők voltak.. volt ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb/gusztustalanabb is.. nem hiszik? Íme:
Ugye, milyen nívós, hivogató és ár/érték arányban is egyben lévő étkek ezek?
Persze, mint említettem, a Gellért is kitett magáért. A koncertteremben rendezte be a melegkonyhás étterem/borbárt, kettő, azaz 2 darab asztallal és egy sörpaddal és ahol az aranyárú belépő mellett ugyanazokat a borokat, amiket a többi termekben már külön fizetés nélkül lehetett kóstolni, 400 Ft/deci áron kínálták. Mondjuk sor nem volt a bárpult előtt.. remélem, azért előbb-utóbb nekik is sikerül megfejteni majd, hogy miért.. Volt ott Bájgúnár és Buta Liba koktél is. Ugye milyen frappáns? :D
..és igen. Étel. Miután kiválasztottuk -nehéz volt, mindegyik pocsékul nézett ki, de éhesek ÉS bátrak voltunk- szenvedésünk alanyát, egy jó negyedórás mutogatás és pantomim után értettük meg, hogy egy külön kasszánál előbb fizetni kell és csak a blokk ellenében kapjuk meg a mannát.. hosszú sorbanállás következett. Nem a sor volt hosszú -ketten álltak előttünk- hanem Manyika és Incike nem tudta kezelni a NAV által jóváhagyott pénztárgépet, így újabb negyedóra kellett ahhoz, hogy az ordító zenében boldog blokktulajdonosokká váljunk.
Visszakutyagoltunk a kiválasztott tálalóedényhez, ahol újabb balettelőadás keretein belül eltáncoltuk, mi fáj. Meg is kaptuk -immáron előre kifizett- méltó jutalmunkat. Sólet lett. Libával. 880,- Ft-ért. Tessen parancsolni:
Ezt már inkább nem is taglalom, legyen elég a kép. Azért a tojás méreteiből adódón sejtjük ugye, hogy jól nem laktunk itt sem.
Szóval, ha valaki hajlandó a gasztronómia és a kulinaritás oltárán majd 15.000 Ft-ot áldozni két főre, ennyi pénzért már vehet több palack minőségi bort és/vagy egy igen kellemes vacsorára is futja egy ennél sokkal színvonalasabb és igényesebb helyen.
A Gellért helyében én roppant kínosan érezném magam, bár nyilván nem teszik, hiszen akkor ezekkel a borzalmakkal sem találkoztunk volna, ha ezt ők maguk is szégyenteljesnek éreznék.
Liba? Volt az is.. a tányéron és a recepció előtt egy szűk ketrecben is kínoztak néhányat. Dekorelemként funkcionáltak, bár szerintem minden jóérzésű embert inkább elborzaszt.. a higiéniáról már nem is beszélve.. azért arra kiváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ erre hogy adott engedélyt:
Summa summarum: erőltetett, izzadságszagú, gagyi.. ha jót akartok, menjetek máshova!
BORISSZA CLARISSA
Bagolyvár- a lelakott fészek
2013.10.14. 12:16
Járunk-kelünk erre-arra és természetesen a borok mellett az ételekre is figyelünk.
Most, a Gault&Millau 2014 évkönyv megjelenése kapcsán jutott eszünkbe a nyár egyik legrémisztőbb élménye.Önökkel is megosztjuk, hiszen nagyon dicséretes, hogy egyre több helyen írnak arról, hogy hova.. nos, mi azt írjuk le, hogy hova NE!
Kár, hogy a Dining Guide-ban és a Gault&Millau-ban nincs "A vendéglátás szégyene" kategória.. pedig a haló poraiban vergődő Gundel kistestvére, a Bagolyvár méltán indulhatna ezért a címért.
Szöllősi Hajni
Ünnepelj velem!
2013.03.20. 12:17
Francia borvacsora a Borkorzó és a Bortábor szervezésében a Hemingway étteremben, március 27-én, Hajnalka napon! ;)
Ünnepeld velem a névnapomat, csodás környezetben, a Borkorzó remek francia boraival, a Hemingway melléjük passzított ételremekeivel a Feneketlen tó partján!
A menü és a borsor a következő lesz:
Ibolya szirommal sült házikenyér, szegfűszeg gombával
Crémant d’ Alsace Vintage 2007 Pezsgő
Zöldcitromos polip carpaccio, bodzás édeskömény szeletekkel
Touraine Sauvignon blanc 2012 Loire-völgye
Gyömbéres palacsintába tekert foszlós kacsa, szójás meggyel
Bourgogne Pinot Noir 2009 Burgundia
Tűzdelt vaddisznógerinc, erdei gombás polentával, kávés-ribizli mártással, Callebaut reszelékkel
Cotes du Rhone Villages 2009 Rhone-völgye
Sült körte Bleu d'Auvergne francia kéksajttal
Gewurztraminer Cormier 2009 Elzász
Az este folyamán igazi francia hangulat lesz, tangóharmónikás zenekísérettel! Táncolni kötelező, a bátrabbak énekelhetnek is! A borokról majd én mesélek.. ;)
A vacsora ára: 10.390 Ft
Asztalfoglalás:
tel: 061/ 381 05 22
tel/fax: 061/ 381 05 23
mail: hemingway.club@t-online.hu ;
bortabor@gmail.com
Várlak benneteket sok szeretettel!
Au revoir!
Szöllősi Hajni
VARÁZSLATOS INDIA A VinCE BÁRBAN
2013.02.21. 13:56
India maga a misztikum.. a szélsőségek hatalmas országa, a maharadzsák palotái alatt térdeplő koldusoké, az egykori brit gyarmat, a nyomor és a mérhetetlen gazdagság kábító keveréke, a füstölők, a libbenő, ezer színű szárik, a turbánok és az egzotikus fűszerek káprázatos mesevilága!
(Photo: Claude Renault http://www.clauderenault.wordpress.com Thank's a lot, Claude!)
Bollywood, olcsó munkaerő, elefántok, kimondhatatlan nevű istenek, szanszkrit betűk, Tádzs Mahal, Káma Szutra, szent tehenek, Gangesz.. nincs olyan ember, akinek a felsoroltak közül vagy az egyik, vagy a másik, vagy akár az összes be ne ugrana, ha ennek a hatalmas, fél kontinensnyi országnak a nevét meghallja.
Indiai BOR.
Hmm.. Tessék? HOGY MI? Tegye fel a kezét, aki már hallott ilyenről, akinek India hallatán ez ugrik be és/ vagy Uram bocsá', már kóstolt is ilyet!
Attól tartok, nem sokan lehetnek azok a szerencsések.
Bevallom, nekem sosem jutott eszembe ez a szókapcsolat, sznobizmus-é avagy sem. Toscana, Bordeaux, Napa-völgy.. annyi hely van a világban, ami szinte szinonimája a bornak, India valahogy sosem volt az.
Pedig semmi nem szól ellene, mint ahogy nagyon sok minden szól amellett, hogy ott is lehet akár fantasztikus borokat is alkotni!
A google a mi barátunk is, be is ütöttem gyorsan, hogy wine of India.
Elképesztő mennyiségű információ, képanyag röhögi arcon eddigi tudatlanságomat, kezdve a Wikipediától az http://www.wineindia.in oldalig.
Úgy tűnik, nem csak én/mi álmodozunk a messzi világokról, idén a VinCE-n alkalmunk lehet indiai borokkal találkozni, azokat megkóstolni, hallani róluk, ízlelni, szaglászni, kortyolgatni őket! Ráadásul ingyen!
Persze, persze, a napi belépőt meg kell vennie mindenkinek, de a VinCE Bár rendezvényei - ahol nem csak India, hanem pl. Kréta is bemutatkozik- mind,mind ingyenesek.
Ebből kifolyólag természetesen nagyon limitált a létszám, így érdemes mihamarabb, mondjuk most azonnal regisztrálni..
http://www.vincebudapest.hu/vince-bar
Kettő jeggyel már kevesebb van.. ;) Ott találkozunk!
Szöllősi Hajni
szakmai tanácsadó, sommeliére
http://www.vincebudapest.hu/vince-bar