ROSSZ REKLÁM IS REKLÁM?
2015.02.26. 08:59
Nem jelen lenni a facebook-on ma már akkora luxus egy vállalkozásnak, borászatnak, étteremnek, amit csak nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak, ha egyáltalán..
Ennél már csak egy nagyobb öngyilkosság van.. a rosszul menedzselt oldal..
Évente összesen 2-3 megjelenés, poszt az oldalon, rossz fotók, semmiről sem szóló hírek, ugyanazon hír 2-3-4-5, kismilliószori megosztása, stb..
Könyörgöm! Mikor értitek már meg, hogy ha - amúgy jogosan! - büszkék vagytok arra, hogy a legfrissebb, legminőségibb alapanyagokból dolgoztok, innovatívak vagytok, kerestek, terveztek, kísérleteztek, hogy a legjobbat tegyétek a tányérra, az asztalra, a vendég elé.. már odáig is sikerült eljutni, hogy ne ti fotózzátok sötétben, homályosan, konyhai kupi előtt, háttérben a fekete mosogató hastájéki, harmadik köpenygombjával- az ételeket, hanem megbíztok egy-egy profi fotóst, mikor értitek meg, hogy a suszter maradjon a kaptafánál és ha senki nem ért hozzá, akkor ugyanúgy meg kell ezzel is bízni egy hozzáértő szakembert!?
Milliókat áldoztok a konyhákra (helyesen), végre talán a személyzetre is (épp ideje már!) és akkor elcsúsztok egy 100.000 Ft-os tételen..
Csillagokra, szakácssapkákra, pontokra hajtotok (helyes, kell is a versenyszellem, az ambíció), oda sem raktok a versenytányérra két napos elájult zöldet.. a rossz netes megjelenés pont ilyen..
Ne csak a zsűrit csábítsátok el, foglalkozzatok a közönséggel is, aki eltartja a helyet! ;)
De legelsősorban önmagatok miatt figyeljetek oda már erre is!
Apróságnak tűnik, de nem az.
Nincs mit!
SzH
Terra Hungarica - a követendő példa
2013.11.18. 19:18
Az év ezen szakában is egymást követik a rendezvények, egyik a másik után, a lelkes borrajongó csak kapkodja a fejét, hogy hova is induljon, "mibe dugja az orrát", hol kóstoljon. Különböző színvonalú fesztiválok, különböző színvonalú kiállítóhelyek és borászatok, így igazából mindenki megtalálhatja az ízlésének és/vagy a pénztárcájának valót.
És ez így van jól. A bor nem privilégium, nem kiváltság, hanem a természet -és a borász munkájának- élvezetet adó gyümölcse.
Baj csak akkor van, ha a magát exkluzívként tálaló eseményről a helyszínen derül ki, hogy az biza' csak illúzió, olcsó és izzadságszagú.. ilyenkor a vendég vagy távozik és soha többet nem megy oda, vagy csalódottan próbál keresni vmi elfogadhatót, ha már hitt a szép szavaknak.
A Terra Hungarica rendezvényein ilyen sosem fordulhat elő. Volt szerencsém több, mondhatni jó pár borbemutatójukon részt venni és mindig azt kaptam, amit ígértek, amit vártam. Természetesen ők is emberből vannak, kisebb malőrök itt is előfordulhatnak, de alapjaiban mindig nagyon szivesen megyek hozzájuk, mert tudom, hogy úgy a borok, mint a szervezés tekintetében a legjobbat kapom.
Így történt ez most is, a III.Borszalon 2013 eseményen is. A bejáratnál ugyan kissé hosszúra nyúlt a regisztráció, de ezért az apró kis nyűgért bőségesen kárpótolt mindaz, ami a Gerbeaud Házban fogadott bennünket.
A helyszín maga is gyönyörű, méltó keretet adott a kiállító borászok remekműveinek. Fesorolni is lehetetlen azokat a borokat, amiket kóstoltunk, hát még azokat - amiket a bőséges idő ellenére- sem sikerült!
Azért kiemelnék egy-kettőt, a teljesség igénye nélkül, hiszen - ha mindenkit felsorolnék- olyan hosszú lenne, mint egy egész estét betöltő szovjet művészfilm. :D
A földszinten kezdtük a kóstolgatást, így természetesen ki nem hagytuk volna Balassa István két furmintját, a Nyulászót és a Betseket, mindkettőt a 2011-es évjáratból, mert -bár kóstoltuk a Gellértben is- a kissé magas alkoholfok ellenére is remek boroknak tartjuk, Istvánt pedig tehetségesnek, szurkolunk neki.
Bartáék szintén '11-es furmintját kimondottan kedveltük, a termőhely "ujjlenyomatát", ropogós savait, a friss, jóízű kortyot és amint tőlük hallottuk, komoly szakemberek is hasonlóan pozitívan nyilatkoztak az Öreg Király Dűlő adta nedűről.
A kedves olvasók figyelmébe kell ajánlanom a Csobánci Bormanufaktúra borait is. Két lelkes borász kooperációjából állt össze a pincészet, Janosh von Beőthy és Tóth Sándor álmodta meg és hozta létre. Foglalkoznak őshonos és nemzetközi fajtákkal is. Boraik közül kedvencem az Aspirato, ami 90%-ban szürkebarát és ami sajnos most nem volt a kiállított tételek között. De a Pinot-juk is tetszetős, ám nem egy könnyű darab, gyakorlott Pinot Noir élvezőknek ajánlanám elsősorban.
Demeter Zoltánt nem kell bemutatnunk senkinek, hiszen akik rendszeresen járnak boros eseményekre, biztos találkoztak már a boraival. Most két borral volt jelen, a Narancsborába beleszerettünk. Csak a neve narancs, ez egy borkészítési eljárás, hosszabb héjon tartás eredményeként a bor színére utal. Demeter bora igazi csemege, kár lenne kihagyni!
Pelléék -akik párlatokkal is foglalkoznak, innen is ismerős lehet a nevük- szintén régi ismerőseink, birtokboruk, a Tokaji Furmint egy nagyon jó ivású, üde, friss, könnyed, amolyan igazi "beszoktató" bor, ha valaki épp ismerkedik a fajtával és/vagy a száraz borokkal, ez egyike lehet azoknak a tételeknek, amivel nem lehet mellényúlni.
Szt. Tamás furmintjuk '11-ből már egy sokkal komolyabb léptékű történet. Gyönyörűen visszaköszön benne termőtalaj, szép a hordóhasználat (bár volt, aki a társaságunkban kimondotta ellenzi a hordó intenzív jelenlétét a borban), abban egyetértettünk, hogy ez is olyan tétel, amit bármikor szívesen látunk a poharunkban.
Meg kell említenem Pók Tamást is, hiszen a '12-es Síkhegyi Leánykája szintén egy olyan bor, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Csupa mineralitás, csupa ásványosság, roppanó savak, izgalmas, játékos! Remek vétel!
Az este másik nagyon pozitív emléke Bott Frigyes. Ő sem ismeretlen a borrajongók között. Bevallom, korábban én nem kedveltem a borait, de mostanság egyre-másra élményt adó kortyokkal örvendeztet meg! Sauvignon Blanc-ja nem egy tipikus SB, aki a macskapisi, csalán és hasonló illatokat keresi benne, nyilván csalódni fog. Egy nagyon szép, sűrű, érett fürtű bort kaptunk tőle, de nálam az igazi befutó a Riesling-je lett az este folyamán. Sajnos, a Pinot Noir-járól lemaradtunk, de ezek után mindenképpen "pohárvégre" kapom a következő alkalommal!
Cotar. Ők megérdemelnek egykor egy külön bejegyzést, mindenesetre egyöntetűen az ő pezsgőjük volt az este megkoronázása.
Írnom kéne még Maurer Oszkárról, Kaló Imréről és sok mindenki másról is, aki jelen volt az eseményen, de félek, tényleg túl hosszúra nyúlna a beszámoló.
A linkre kattintva találhat a kedves olvasó képeket a Borszalonról, ha látni/tudni szeretné kik azok, akik miatt a jövőben semmiképp nem szabad kihagyni a Terra Hungarica rendezvényeit!
Külön dicséret illeti a Gerbeaud catering részlegét, akik a rendezvény színvonalához tökéletesen passzoló, minőségi alapanyagokból készülő hidegtálakat kínáltak a vendégeknek, reális áron, gusztusos tálalásban.
Örülünk, hogy ott lehettünk és már most várjuk a következő alkalmat! Köszönjük!
Szöllősi Hajni
Ludas Mátyás, a posztkommunista Bájgúnár
2013.11.09. 17:59
-Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!
Fazekas Mihály örökbecsű művét mindenki ismeri. A Gellért szálló Márton napi Borfesztiválját valószínű sokkal kevesebben. Attól tartok, azok a boldog szerencsések, akik nem jártak ott.
Mi tegnap elmentünk. Immáron másodszorra, bár az idei happening már a III. a szálló rendezvényeinek a történetében. A tavalyi elég amatőrnek tűnt, de ezt betudtuk a gyerekcipőben topogó kezdeményezésnek és adtunk neki még egy sanszot, hátha -levonva az előző évek tapasztalataiból a konzekvenciákat- majd most változik.
Változott is. Még amatőrebb, még szánalmasabb lett az egész rendezvény. Egy veszettül drága prolishow.
Szakmai partnerként kiemelten említi a Bortársaságot, amin több ok miatt is csodálkozom. A kiállítók nagy része nem hogy eddig, hanem valószínűleg sosem fog üzleti kapcsolatba kerülni velük, annyira színvonalon aluliak. Amennyiben mégis a Bortársaság által keveredtek ide ezek a -borászatoknak csak gúnyolódva említett akárm/kik- akkor nem értem, hogy ez hogy fordulhatott elő, mi történt az eddigi elvárásokkal.. ha pedig -és ezt a verziót tartom valószínűbbnek- mégsem általuk kerültek ide az olyan kiállítók, mint az "eddig csak lédig és kannás borokat értékesítettünk, most kezdtük el palackozni is a borainkat" kiállítók, akkor miért adják a nevüket ehhez a szakmai dillettantizmushoz?
A helyszín lepukkantsága maga is megér egy misét, de ezt inkább meghagyom a városvédő és/vagy építészeti blogoknak. Azért bennem igen maradandó nyomot hagyott egy tavalyi sajtótájékoztató, ahol egy különben nagyon gusztusos terméksort mutattak volna be, kóstolóval egybekötve és ahol csótány szambázott át több ízben is a gyönyörűen kipakolt falatkák között..
A boros kiállítók feleannyian voltak, mint tavaly. ..és ennek a feleannyinak a fele volt ismert és/vagy ismeretlen, ám minőségi bort kínáló kiállító, a másik felét még mindig nem értem és még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy hogy kerültek oda és mit keresnek ott..
Azokat, akik nem állítottak ki, megértem, hiszen a hely az épület szépségének romjain kívül semmit nem tud nyújtani egy ilyen jellegű rendezvényhez. A hangosítás most is ugyanolyan pocsék volt, mint eddig, ami miatt tavaly az egyik teremben egyáltalán nem lehetett beszélgetni a borászokkal, hiszen semmit, de semmit nem lehetett érteni az asztal túloldalán álló szerencsétlen emberek szavaiból.. Mi kb. 3 perc alatt kimenekültünk, ők ott álltak 3 napot. Lévén, kifizették a helyet.. A tartós fülzúgás borítékolható volt.. azok közül, akik abban a teremben voltak, idén senki sem jelent meg. Vajh' miért?
Ennek ellenére a Gellért most is elkövette ugyanezt a hibát, ám most saját dolgozóit kárhoztatta teljes süketségre. A melegkonyhás ételeit pakolta egy csinos körformában a színpad elé, vicces pantomimre kényszerítve mindenkit, aki volt oly botor, hogy belekóstolt - a már szemre sem gusztusos ételek- valamelyikébe. Erről később még megemlékezünk, előbb azonban megmutatnám a Gellért hotel szakmai fesztiváljára biztosított pálinkás poharat:
Ugye, milyen csodálatos? A szétálló forma és az a gyönyörű, vésett díszítés! LOL! Übergagyi!
A baj az, hogy ez a pohár tökéletes szimbóluma az egész fesztiválnak. Balkáni gulyáskommunista eszköztár és felfogás, némi modern marketintupírral és elképesztő árakkal.
A belépő 4900,- Ft. Ezért "jár" bor, pálinka rogyásig. De gondoltak arra is, hogy a sok ivás közben az ember megéhezik, így ők maguk is kínáltak ennivalót és kiállítókat is beengedtek a rendezvényre. Volt ott rétes, szalámitál, lepény, sólet libával, Váncsa és bonbon rogyásig!
Biztos sokat válogattak a jelentkezők közül, mire sikerült a következő termékeket a következő árakon a béka segge alatti szinten kínálgató versenyzők mellett dönteniük:
De az igazi kedvenceim nem ők voltak.. volt ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb/gusztustalanabb is.. nem hiszik? Íme:
Ugye, milyen nívós, hivogató és ár/érték arányban is egyben lévő étkek ezek?
Persze, mint említettem, a Gellért is kitett magáért. A koncertteremben rendezte be a melegkonyhás étterem/borbárt, kettő, azaz 2 darab asztallal és egy sörpaddal és ahol az aranyárú belépő mellett ugyanazokat a borokat, amiket a többi termekben már külön fizetés nélkül lehetett kóstolni, 400 Ft/deci áron kínálták. Mondjuk sor nem volt a bárpult előtt.. remélem, azért előbb-utóbb nekik is sikerül megfejteni majd, hogy miért.. Volt ott Bájgúnár és Buta Liba koktél is. Ugye milyen frappáns? :D
..és igen. Étel. Miután kiválasztottuk -nehéz volt, mindegyik pocsékul nézett ki, de éhesek ÉS bátrak voltunk- szenvedésünk alanyát, egy jó negyedórás mutogatás és pantomim után értettük meg, hogy egy külön kasszánál előbb fizetni kell és csak a blokk ellenében kapjuk meg a mannát.. hosszú sorbanállás következett. Nem a sor volt hosszú -ketten álltak előttünk- hanem Manyika és Incike nem tudta kezelni a NAV által jóváhagyott pénztárgépet, így újabb negyedóra kellett ahhoz, hogy az ordító zenében boldog blokktulajdonosokká váljunk.
Visszakutyagoltunk a kiválasztott tálalóedényhez, ahol újabb balettelőadás keretein belül eltáncoltuk, mi fáj. Meg is kaptuk -immáron előre kifizett- méltó jutalmunkat. Sólet lett. Libával. 880,- Ft-ért. Tessen parancsolni:
Ezt már inkább nem is taglalom, legyen elég a kép. Azért a tojás méreteiből adódón sejtjük ugye, hogy jól nem laktunk itt sem.
Szóval, ha valaki hajlandó a gasztronómia és a kulinaritás oltárán majd 15.000 Ft-ot áldozni két főre, ennyi pénzért már vehet több palack minőségi bort és/vagy egy igen kellemes vacsorára is futja egy ennél sokkal színvonalasabb és igényesebb helyen.
A Gellért helyében én roppant kínosan érezném magam, bár nyilván nem teszik, hiszen akkor ezekkel a borzalmakkal sem találkoztunk volna, ha ezt ők maguk is szégyenteljesnek éreznék.
Liba? Volt az is.. a tányéron és a recepció előtt egy szűk ketrecben is kínoztak néhányat. Dekorelemként funkcionáltak, bár szerintem minden jóérzésű embert inkább elborzaszt.. a higiéniáról már nem is beszélve.. azért arra kiváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ erre hogy adott engedélyt:
Summa summarum: erőltetett, izzadságszagú, gagyi.. ha jót akartok, menjetek máshova!
BORISSZA CLARISSA
Bagolyvár- a lelakott fészek
2013.10.14. 12:16
Járunk-kelünk erre-arra és természetesen a borok mellett az ételekre is figyelünk.
Most, a Gault&Millau 2014 évkönyv megjelenése kapcsán jutott eszünkbe a nyár egyik legrémisztőbb élménye.Önökkel is megosztjuk, hiszen nagyon dicséretes, hogy egyre több helyen írnak arról, hogy hova.. nos, mi azt írjuk le, hogy hova NE!
Kár, hogy a Dining Guide-ban és a Gault&Millau-ban nincs "A vendéglátás szégyene" kategória.. pedig a haló poraiban vergődő Gundel kistestvére, a Bagolyvár méltán indulhatna ezért a címért.
Szöllősi Hajni