ÁPRILISTÓL MEGHÓDÍTJUK AMERIKÁT! ..ÉS NEM CSAK AMERIKÁT, HANEM AZ ANGOL NYELVTERÜLETEKET. TE IS! TI IS! HISZEN VELETEK EGYÜTT INDULUNK!

A magyar borvidékek amerikai turnéja fotókon keresztül a WINE TOURIST MAGAZINE-ban! Áprilistól rendszeresen!

Izgalmas felkérést kaptam, aminek nagyon szívesen teszek eleget, mert mindig is szívügyem volt a magyar bor, a magyar bor élete, története s mindazoké, akik ezeket a borokat megalkotják.

Ennek ellenére szinte minden borbemutatómon el szoktam mondani, hogy a magyar bor csak Magyarországon világhírű.

Mint tudjuk, ennek sok oka van.  Első körben a kommunista érában kiirtott és tömegtermelésre átállított szőlőgazdálkodás igen nagy mértékben rombolta le a magyar bor értékét, hírét és hozzá kell tennünk, hogy sajnos, jogosan..   azok az ipari mértékben előállított, futóhomokra telepített szerencsétlen, gyökértelen szőlőkből cukorral turbósított "aszúk", bikavérek, hárslevelűk valóban inkább a szégyen, semmint a bor kategóriájába tartoztak, de a 'nagytestvér", a Szovjetunió cipőtalpból főzött vodkán szocializálódott elvtársi közössége mindent alkoholos jellegű terméket felszippantott, minőségi kritérium nélkül.

A rendszerváltás itt is elhozta végül a fejlődés lehetőségét, de tudjuk a szőlő nem az a terület, ahol elültetem és már folyik is a tőkéről a minőségi lőre, hosszú évek kellenek ahhoz is, hogy egyáltalán termőre forduljon..  de ez a hosszú idő még mindig nem elég, hogy elfelejtessük azokat a borzalmakat, amikkel majd negyven évig elárasztottuk a piacot...  ráadásul egy olyan közegben kell csatasorba állnunk, ahol a többi ország több száz éves töretlen fejlődéssel indul velünk szemben, ahol 60, 80, 100 éves tőkékről szüretelnek, ahol nem voltak kitéve a politika ostoba döntéseinek, ahol szövetkezetekben, együtt húzzák előre a szekeret..

Ám ahogy a szőlők cseperedtek, úgy tanultak bele az újkori borászok is a szakma igazi rejtelmeibe, mostanság pedig már a másodgenerációs borászok, borászpalánták abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy külföldön tanulhatják el a szakma csínját-bínját, szélesíthetik a látókörüket és közben már olyan szőlővel dolgozhatnak, melyek húsz- huszonöt év alatt szépen kigyökeresedtek.

Lassan, de biztosan, apró lépésekkel, de haladunk előre. Már ott vannak a magyar borok a top gasztronómiában, már megtalálható egy-egy tétel a Michelin-csillagos helyeken, már egyre többször jutnak el a borok, borászok nemzetközi kiállításokra és egyre többször tekintenek elkerekedett szemekkel, pozitív bírálattal fel azok, akik beledugták ezeken a kiállításokon a magyar borral töltött poharakba az orrukat.

Amerikában (igen, tudom, tudom, pfúúúj, Újvilág! :D ) is egyre nagyobb kultusza van a bornak. Mostanság amolyan második hulláma indult el a borélvezetnek, de már nem szűkül a palackokra, ma már sokkal többet szeretnének tudni az emberek annál, minthogy mennyi a savtartalma és hogy milyen volt a borász inge aznap, amikor préselték a szőlőt.

Igazi borturizmus vette kezdetét. Már nem egy palack mellett ücsörögve akarnak egy étteremben hallani történeteket,  már a részeivé akarnak válni!  Be akarják szippantani a dombok friss levegőjét, ki akarnak szabadulni a városból, gumicsizmát akarnak, a vidék romantikáját..  hordót, termésköves épületet, vasvillát, közelről látni egy prést, egy tartályt és élményeket akarnak,  ízeket, illatokat, tehéntrágyaszagot.

Úgy lepték el a Napa-völgyet, mint eső előtt a hangyák..  már bejárták minden szegletét..  főiskola előtt mostanság nem Velencébe és Párizsba küldik a kölköket, hanem Toscana és Bordeaux az úticél.

De már unják..  mert szép, szép, de azt már látta mindenki..   apa és anya is..  valami más kell.. nekik és a kölyköknek is..  valami még romantikusabb.. valami vadabb..  valami izgalmas, sosem látott, valami borzongató..

..és így találtak meg bennünket.

Így talált meg engem az amerikai Wine Tourist Magazin ( http://www.winetouristmagazine.com/ ), akik látták az Instagramon a magyar borokról, borvidékekről, gasztronómiáról, borászokról készült/készülő képeimet és felkértek az együttműködésre.

Ezentúl minden hónapban hat képem jelenik meg Magyarország boros szépségeiről, eldugott pincék titkairól, palackokról, emberekről, történetekről, melyeket a képek mellett pár mondatos kísérőszöveggel színesítek, ezzel is hirdetve hazánk büszkeségeit.. mert bárhova is vitt, visz a sors, ennél szebb, mint ahova születtünk, úgysem lesz soha.

..és úgy gondolom, van annyi és olyan csodánk, amiért érdemes, amiért jönni kell, amit itt kell megtapasztalni, látni, enni, inni, megérinteni, megélni..  hogy megérezzenek valamit abból, ami a miénk.

Ízelítőnek megosztok itt is pár fotót, köztük azokat is, amik az első számba bekerültek már..  rólunk. Rólatok.

További képekért keressétek az Instagram oldalamat:

https://www.instagram.com/szollosihajni/

Ha nektek is van tippetek, javaslatotok, kérésetek, hogy kit, mit és merre, osszátok meg velem!

bortabor@gmail.com

Ha úgy gondoljátok, más is örülne a jó hírnek, ha már is szívesen nézné/látná ezeket a képeket, kérlek, osszátok meg a bejegyzést!  Köszönöm!

Szöllősi Hajni

Bortúra a Recept & Rejtvény magazinban, II. rész

Az olaszrizling reneszánszát éli és már ugyan leírtam többször is, hogy engem még nem nagyon tudott elcsábítani, egy bornak már majdnem sikerült!

Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez az olaszrizling bebizonyította, hogy ez a szőlőfajta is képes igazán komoly, szép borokat adni.

Ez nem volt más, mint Jásdiék dűlőszelektált Siralomvágója.

Így amikor nekikezdtem a Recept & Rejtvény magazin Bortúra rovatának a második szereplőjét előkeresni, Jásdi Attila automatikusan "adta magát"

Az ominózus olaszrizling teszten találkoztam vele először, nagyon dinamikusan beszélt a borról, a szőlőfajtáról, minden szavából áradt a szenvedély.

Úgy gondoltam, ennek utána kell járnom.

..s a gondolatot tett követte.

Budapesti irodájában kerestem fel őt, ahol kiderült, nem csak a szőlőben, hanem a konyhában is igencsak otthon érzi magát!

Aki járt már a Balaton északi partján, találkozhatott a névvel, hiszen Jásdiék ikonokussá váltak Csopakon. 

Bármilyen irányból érkezünk is, a Jásdi Vinotéka előtt haladunk el.  De ha kicsit többre vágynánk, mert uram 

bocsá’, nem csak szomjasak vagyunk, hanem a borok mellé egyszerűbb ételeket ennénk, érdemes kicsit 

kerülni is, hiszen az édesapa, Jásdi István által alapított birtokon, a Borterasz nevű kóstolóhelyiségükben 

erre is van már lehetőség, nem csak a borok igen szépek, az épület, a kilátás is megér egy misét!

Most mégsem Csopakon, hanem egy budapesti ügyvédi irodában találkozunk, ahol Attila praktizál, 

így puhán behavazott tőkék, katonás sorban ácsorgó hordók helyett papírhalmok között folyik a beszélgetés. 

- Amikor a család borászkodni kezdett, én utolsó éves joghallgató voltam, amikor az első  évjáratunk, 

a 99-es kikerült a polcokra, én már gyakornokként dolgoztam ebben az irodában és soha nem gondoltam 

volna, hogy én valaha borokkal fogok foglalkozni, mert az olyan zsenant! Az ember ne csinálja azt, amit az apja, 

az egy hülyeség, a szülők munkáját folytatni! Arra sem gondoltam volna 27 évesen, hogy én valaha vidéki

 fiú leszek. Sosem laktam olyan városban, ahol kevesebben éltek, mint egymillióan és ha lelépek a járdáról 

és nem dudálnak, akkor rosszul érzem magam. 

Azóta eltelt tizenhat év, nekem valamennyire benőtt a fejem lágya, egy ideje elfogadtam azt a gondolatot, 

hogy a miénk egy családi vállalkozás, a családi vállalkozások esetében nem árt, hogyha azt valaki a

családból viszi tovább, nekem pedig olyan irgalmatlanul nagy mázlim van, hogy egy olyan családi vállalkozást 

kell továbbvinnem, amit lehet szívvel-lélekkel csinálni.

A birtok 17 hektár, elsősorban olaszrizling, ami Jásdiék fő fajtája, hiszen ahogy ők vallják a honlapjukon, 

az olaszrizling.   „Jól lejáratott fajta. De Csopakon alacsony és közép-kordonon, rövid csapra metszve 

csodákat tud. Tud persze későit is 100 gramm maradékcukorral, Botrytiszest, vastagot, teltet. 

Ernyőművelésben vékony kocsmabort, jó savút – fröccshöz, hosszú lépéshez valót. Ez is fontos.

Mi mostanában már a kevesebb alkoholt, frissebb, élénkebb ízeket keressük. 

Ha jókor szüretelünk, az alkohol 12,5 és 14% között marad, a csopaki talajok semmihez nem hasonlítható 

ásványossága nagyot emel az amúgy nem túl magas, elegáns savak érzetén. Harmonikus, karakteres és jó inni. 

Nem csak egy-egy pohárkával.”

Interjú előtt kutakodtam egy kicsit Attila után és kiderült, hogy nem csak a paragrafusok és a tőkék 

között érzi jól magát, hanem igen lelkesen és remekül főz! 

-Voltak olyan romantikus elképzeléseim, hogy majd nekem egyszer egy saját éttermem lesz, de egyrészt láttam

 már belülről éttermet, ez nem az én életformám, én annál lustább vagyok, hogy az életem hajnali kettőig tartson

 minden nap, másrészt pedig szeretem, ha van magánéletem, ha jól látom, a vendéglátásban ez azért ritkábban 

adódik,  azt is tudom, hogy egy éttermet tisztességes színvonalon vinni milyen befektetésekkel, milyen 

költségekkel jár, ez nekem nem kell, köszönöm szépen, én ezt nem kívánom! 

Attila ennek ellenére mégsem tud megválni a konyhától, ha hiszik, ha nem, egy kedvenc

receptjét is megosztotta velünk!

Ha kíváncsiak arra, hogy mely - igen elismert és nagynevű- étteremben sztázsolt Attila és hogy vajon mi a képen látható lazac rillette elkészítése módja, milyen tervei, álmai vannak úgy a borokkal, mint az ételekkel, az élettel kapcsolatban, az interjú további részeit a Recept & Rejtvény magazin februári számában találják!

Kellemes szórakozást!

Szöllősi Hajni

Vagy mégsem?

Úgy tűnik, idén ismét hatalmas érdeklődés övezi - az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő- VinCE-t, méltán népszerű úgy a hazai, mint a külföldi borrajongók, borértők között.

Épp az előbb jelezték, hogy péntekre megteltek, egy darab jegyük sincs, a szombat is olyan, hogy már csak azok csúsznak át, akik nagyon loholnak, de vasárnapra még lehet jegyet szerezni és higgyétek el, érdemes is!

Hogy miért?

Íme, egy kis ízelítő a vasárnapi csemegékből:

A világ legszebb reggelije – 10 méthode traditionelle pezsgő extrákkal
Vasárnap, 9.30–11.00, Mesterkurzusterem

Előadók: Essi Avellan MW, Frédéric Panaïotis, Christian Forget, Antonio Alvarez, Stefano Gava, Garamvári Vencel, Márkus György, Romsics László

Nem egy pezsgőmestert / pezsgőszakértőt ültetünk a pulpitusra, hanem mindjárt tízet! Mindannyian azt kapták feladatként, hogy mutassanak valami különlegeset. Lesz champagne, cava, olasz pezsgő, crémant és persze a hazai méthode traditionnelle-ek közül is kóstolhatunk! A panelben ott ül majd Essi Avellan MW, a világ talán legelismertebb női pezsgőszakértője, ő is megmutatja kedvenc pezsgőjét. Az előadáson a város talán legfinomabb macaronját is kóstolhatjuk a Chez Dodo jóvoltából!

(Fotó: internet)

Na és a varázslatos Provence!?

Provence visszanyeri lelkét – új trend / Vasárnap, 11.30–13.00, Mesterkurzusterem

Előadó: Louise Sydbeck MW

Louise Sydbeck MW nizzai luxusjachtoknak ad el borokat, tudja, „milyen boron él” egyik-másik filmsztár vagy mágnás. Most egy olyan oldalát mutatja meg Provence-nak, ami sokkal több a halvány, „kommersz” rozéknál. Szó lesz az egyre terjedő prémium rozék trendjéről – ott lesz a világ legdrágább rozéja is –, de kóstolhatunk gondosan elkészített, a terroirt tükröző provence-i fehér- és vörösborokat is!

(Fotó: internet)

De lesz ott még Syrah/Shiraz "vetélkedő", bemutatásra kerül egy angol pezsgő (say what?), lesz olasz pezsgő is annak, aki a mediterrán tájak étkeit, italait kedveli, bemutatkozik Azerbajdzsán és még annyi, annyi minden, hogy ide sem fér!

Részleteket ezen a linken találsz, időpontokkal, előadókkal, minden pontos, fontos információval:

http://vincebudapest.hu/mesterkurzusok-workshopok/

Ezen kívül is tartogat még a vasárnap meglepetéseket, íme az órarend:

Siessetek, le ne maradjatok!

Remélem, ott találkozunk!

Szöllősi Hajni

VINCE 2015 – Valami régi, valami új, valami kék.

Ja, nem!  Az utóbbi talán mégsem, hiszen nem esküvőre vagyunk hivatalosak, hanem az év legnagyobb boros eseményére, a VinCE 2015-re, amit idén március 6. és 8. között  immáron hatodik alkalommal nyitja meg kapuit az érdeklődők előtt.

 25 nemzetközi szaktekintély megismételhetetlen borsorokkal készül Közép-Európa legrangosabb borszakmai eseményére és olyan meglepetésekkel készülnek idén is, amikre még nem volt példa!

 A mesterkurzusokon a borvilág trendjei, legendás borvidékei lesznek műsoron, a Corinthia Hotel impozáns termeiben 150 válogatott kiállító, legalább 4-5 csillagosra értékelt borászatok tételeit kóstolhatja a közönség.

Aki eljön olyan élményekkel lehet gazdagabb, amivel még soha sehol nem találkozhatott, ilyen lesz pl. a sajtótájékoztatón általunk már kipróbált  DIGITÁLIS BORTESZT, a „Nagy Kihívás” kurzus, ahol iPadeken pontozva, az eredmények valós idejű feldolgozásával annak járhat utána a közönség, vakon felismeri-e a csúcsborokat és hasonlóan pontoz-e, mint a panelben ülő szaktekintélyek.

De nem csak ebben lesz az idei VinCE más, mint az eddigiek, hiszen 2015-ben először adják át a

VinCE AWARDS díjat!

„A VinCE Budapest szakmaiságát idén is neves, a világ minden pontjáról érkező előadóink és a kivételes értéket képviselő borsorok adják. Nemzetközi sztenderdek szerint alapítottuk meg idén a VinCE Awards díjat is. Célunk, hogy a szakma és jeles szakértői zsűrink segítségével megtaláljuk és példaként állítsuk mások elé azokat a hazai sikereket, amelyekre nemcsak itthon, de az egész borvilág előtt büszkék lehetünk.” – mondta el Németh Ágnes, a rendezvény főszervezője.

 A díjátadó gálát idén először, hagyományteremtő céllal szervezik meg. A 10 kategóriában kiosztott elismeréssel olyan kimagasló teljesítményeket jutalmaznak, amelyek egy klasszikus borverseny keretében nem mérhetőek. A szakma visszajelzést adhat a legátgondoltabb borlap, a legeredményesebb borkereskedő személyére, de a gasztronómiai és turisztikai szempontok is érvényesülnek – a borvacsorák, borhotelek és borprogramok között is a legjobbakat díjazzák. A legaktívabb társulás, legkreatívabb bormarketing kampány és legjobb weboldal szintén inspirációként szolgálhat, hogy egyre inkább előremutató megoldások szülessenek.

A nevezéseket a gasztronómia és a borvilág elismert szakértői, egy 21 fős zsűri állította össze; nemzetközi borakadémikusok, borászok, szakírók, valamint a Magyar Bocuse d’Or Akadémia tagjai. A közreműködők között volt Darrel Joseph, a régió specialistája, Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnöke, Dr. Mészáros Gabriella, Káli Ildikó, a Magyar Sommelier Szövetség első elnöke, Zilai Zoltán, Jásdi István és Kamocsay Ákos. A hazai gasztronómia meghatározó szereplői közül többek között Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke, Csapody Balázs, Zsiday Roy, Széll Tamás, Bíró Lajos és Molnár Attila vett részt a jelölésben.

A nevezések alapján most tíz kategóriában keresik a legjobbakat; a VinCE Awards díjra jelöltek között van több étterem, borhotel, kereskedés, borbár, borászat és társulás. A VinCE további díjait a bortesztjein legeredményesebb borászat és borkereskedést veheti majd át.

 Kategóriák és jelöltek

1.     A legjobb borlap – Onyx, Kistücsök, Borkonyha
2.     A legjobb borhotel – Crocus Gere Bor Hotel & Resort, Bock Ermitage Hotel, Andrássy Rezidencia Wine & Spa
3.     A legjobb borvacsora – Biarritz étterem, Gusteau Kulináris Élményműhely, Kistücsök
4.     A legjobb borkereskedés – Bortársaság, Veritas, Radovin
5.     A legjobb borbeszerző – Rutka Zoltán (METRO), Vincze Árpád (CBA), Harcz Ádám (Lidl)
6.     A legjobb borbár – DropShop, DiVino Bazilika, Doblo
7.     A legjobb weboldal – St. Andrea Szőlőbirtok, Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet, Gál Tibor Pincészet
8.     A legjobb pincelátogatás – Szepsy Pince, Szent Donát Birtok, Dobogó Pincészet
9.     A legjobb bormarketing kampány – Kreinbacher Birtok, Nemzeti Borkiválóság Program, Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet
10.   A legaktívabb társulás – Balatoni Kör, Csopaki Kódex, Pannon Bormíves Céh

 A rengeteg kiállító és tesztelhető bor mellett azonban érdekesebbnél érdekesebb előadások, workshopok is lesznek, erről majd még írunk külön, hiszen igazi csemegére is lehet bukkanni közöttük azoknak, akik maguk is azt vallják, hogy a bor sokkal több, mint egy színes ital..

Azért a türelmetleneknek ideteszünk egy linket, ahol részletesen tájékozódhatnak a programokról, a jegyárakról, a jegyvásárlási lehetőségekről, rendelkezésükre áll az egész hétvége.

http://vincebudapest.hu/mesterkurzusok-workshopok/

De én amondó vagyok, ne halogassa senki, mert az eddigi évek tapasztalatai alapján sajnos mindig sokkal kevesebb a hely, mint az érdeklődő.

Kellemes hétvégét, szép borokat, jó ételeket kíván mindenkinek:

Szöllősi Hajni

http://vincebudapest.hu/

Nem jelen lenni a facebook-on ma már akkora luxus egy vállalkozásnak, borászatnak, étteremnek, amit csak nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak, ha egyáltalán..

Ennél már csak egy nagyobb öngyilkosság van.. a rosszul menedzselt oldal..

Évente összesen 2-3 megjelenés, poszt az oldalon, rossz fotók, semmiről sem szóló hírek, ugyanazon hír 2-3-4-5, kismilliószori megosztása, stb..

Könyörgöm! Mikor értitek már meg, hogy ha - amúgy jogosan! - büszkék vagytok arra, hogy a legfrissebb, legminőségibb alapanyagokból dolgoztok, innovatívak vagytok, kerestek, terveztek, kísérleteztek, hogy a legjobbat tegyétek a tányérra, az asztalra, a vendég elé.. már odáig is sikerült eljutni, hogy ne ti fotózzátok sötétben, homályosan, konyhai kupi előtt, háttérben a fekete mosogató hastájéki, harmadik köpenygombjával- az ételeket, hanem megbíztok egy-egy profi fotóst, mikor értitek meg, hogy a suszter maradjon a kaptafánál és ha senki nem ért hozzá, akkor ugyanúgy meg kell ezzel is bízni egy hozzáértő szakembert!?

Milliókat áldoztok a konyhákra (helyesen), végre talán a személyzetre is (épp ideje már!) és akkor elcsúsztok egy 100.000 Ft-os tételen..

Csillagokra, szakácssapkákra, pontokra hajtotok (helyes, kell is a versenyszellem, az ambíció), oda sem raktok a versenytányérra két napos elájult zöldet.. a rossz netes megjelenés pont ilyen..

Ne csak a zsűrit csábítsátok el, foglalkozzatok a közönséggel is, aki eltartja a helyet! ;)

De legelsősorban önmagatok miatt figyeljetek oda már erre is!

Apróságnak tűnik, de nem az.

Nincs mit!

SzH

Február 21-22-én immár hatodik alkalommal zajlik a hazai kávé- és bárvilág meghatározó eseménye, a KávéBár Bazár, melynek idén is a belvárosi, ötcsillagos Corinthia Hotel Budapest ad otthont. A látogatók a belépőjegy megvásárlásával ötven kiállító több mint kétszáz termékét – kávékat, borokat, párlatokat, kísérőfalatokat – kóstolhatják végig. A kiállítás nemcsak a szakmabeliek, hanem a fogyasztók részére is rengeteg újdonságot, ínyencséget és látványos programokat kínál.

Ötven kiállító, több száz kóstolható termék, versenyek és előadások a KávéBár Bazáron

A szakma legjobbjai közé tartozó baristák és bártenderek munkája legalább annyira izgalmas és kreatív, mint a séfeké, és itthon is egyre népszerűbb a bárpult mögött alkotni. Nemcsak Michelin-csillagos éttermeinkre, hanem a nemzetközi színtéren is számon tartott bárjainkra, kávézóinkra is büszkék lehetünk, nem beszélve a világbajnoki címeket és hírnevet szerzett magyar barista és bártender szakemberekről.  

A kétnapos KávéBár Bazár látogatói bepillantást nyerhetnek a szakma fortélyaiba, elsajátíthatják, hogyan kell profin kóstolni az italokat, s számos új terméket fedezhetnek fel. Jól ismert márkák és a piac új szereplői egyaránt jelen lesznek, s előadások, bajnokságok kísérik a hétvégi rendezvényt. Az illycaffé olaszországi képviselőinek témája elsősorban az eszpresszó kultúra lesz, de szóba kerül az idei milánói világkiállítás is, ahol az illycaffé feladata a Coffee Cluster létrehozása. Kaido Laanet Franciaországból érkező cognac-szakértő az eredetvédett, exkluzív párlatokkal ismerteti meg a közönséget. Különleges programnak ígérkezik Dr. Csernus Imre Kávé-Bor-Mámor előadása társaival közös pincészetéről és sajátmárkás kávéjáról, valamint ifj. Szepsy István gondolatai a mádi földről és borokról. Nem mindennapi kortyokra számíthatunk Márton János pálinkamester érlelt pálinkakóstolóján, Los Péter bártender pedig a világ legjobb rumjait mutatja be a közönségnek. Szántó Tibor csokoládémester idén is hatalmas érdeklődésre számíthat, hiszen az óvilági forró csokoládék mellett olyan specialitásokkal is készül, mint a kakaóhéj-tea vagy a kávéhéjból főzött cascara.

(fotó: Szántó Tibor/ facebook)

Az előadások mellett szombaton zajlik a III. AeroPress Bajnokság, melyen a kávészerető civilek is indulhatnak, hiszen az AeroPress olyan alternatív kávéfőző eszköz, ami kitűnően funkcionál a háztartásokban, s használata könnyen elsajátítható. A verseny nyertese Seattle-ben képviselheti Magyarországot az áprilisi világbajnokságon. Látványos, kreatív program, s egyúttal pénzdíjas megmérettetés lesz a II. Latte Art Throwdown, melyet a Barista School Budapest szervez vasárnap délután, előtte pedig barista világbajnokok tartanak cup tasting előadást a kávék pörköléséről.

A Magyar Koktél- és Flair Bajnokság szintén vasárnap zajlik, a klasszikus és flair kategória nyertesei 2015-ben a szófiai világbajnokságon képviselik hazánkat.

A baristák és bármixerek versenyei mellett a Magyar Sommelier Bajnokság is a kétnapos rendezvény keretében szerveződik február 22-én. Nemcsak a hazai borok, hanem a borász- és sommelier szakma iránt is egyre nő az érdeklődés, a februári rendezvényen pedig a nagyközönség számára is lehetőség adódik az italszakemberek munkájának alaposabb megismerésére.

A két nap során borász kiállítók is kóstoltatnak a rendezvényen, s több mint 30 tételnyi szabadon kóstolható bort tartalmaz a belépőjegy ára. A kortyolgatás mellé ínyenc kísérőfalatokból sem lesz hiány, s a vendégeket számos kiállítói stand várja a nagyszabású italhétvégén a Corinthia szálló termeiben.

A belépőjegy a programokon, előadásokon való részvétel mellett korlátlan kávékóstolást biztosít, valamint párlatok, koktélok és borok tételes, ingyenes kóstolását délelőtt tíztől este hét óráig. A napi belépő 3500 forintba kerül a helyszínen, elővételes jegy (napijegy 3000 Ft, kétnapi jegy 5500 Ft, napi párosjegy 2 fő részére 5500 Ft) budapesti partnerpontokon vásárolható és online is megrendelhető. Jegyértékesítéssel és a programokkal kapcsolatban a www.kavebar.hu oldalon található bővebb információ.

PROGRAMOK

Február 21., SZOMBAT

EXHIBITION CENTER

11.00 II. Országos AeroPress Bajnokság

A hazai nyertes képviselheti Magyarországot az áprilisi világbajnokságon Seattle-ben

18.00 AeroPress Bajnokság – díjátadó

ÁTRIUM TERASZ        

12.00 Kávé-Bor-Mámor                      

Dr. Csernus Imre - Almagyar-Érseki Szőlőbirtok, Depresso kávé  

13.00 Mád, a tokaji X-faktor

Föld, bor, filozófia Tokaj-Hegyaljáról Ifj. Szepsy Istvánnal – Szent Tamás Pincészet 

14.00 Exkluzív rumok a nagyvilágból                       

Előadás és vezetett kóstoló Los Péter bártenderrel - Bar Pharma

15.00 Luxus a pohárban – cognac-különlegességek kóstolója                                

Kaido Laanet cognac-szakértő/Cognac Maxime Trijol (tolmáccsal)

16.00 Érlelt pálinkák vs párlatok       

Márton János pálinkamester kóstolóval egybekötött előadása

17.00 Tradicionális forró csokoládék

Szántó Tibor csokoládémester bemutatója

20.00 After party@Cirkusz (1074 Bp., Dob utca 25.)

Február 22., VASÁRNAP

EXHIBITION CENTER

11.00 Casino Mocca cup tasting

Pörkölési módok, ízprofilok kezdőknek és haladóknak

12.00 Espresso italiano az illyvel

A világ egyik leghíresebb kávémárkájának olaszországi képviselőinek előadása (tolmáccsal)

14.00 II. Latte Art Throwdown

Pénzdíjas latte art bajnokság helyszíni nevezéssel

17.00 Óvilági folyékony kísérletek: kakakóhéj-tea, cascara és társaik

Szántó Tibor csokoládémester előadása

CORINTHIA BÁLTEREM

10.00 – 13.00 Magyar Sommelier Bajnokság (zárt elődöntő)

15.00 - 18.00 Magyar Sommelier Bajnokság (nyilvános döntő)

18.00 Eredményhirdetés, díjátadó

COCKTAIL ROOM

10.00 -19.00 Magyar Koktél- és Flair Bajnokság

19.00 Eredményhirdetés, díjátadó

A belépőjegy tartalmazza a programokon való részvételt (helyek függvényében), valamint a kóstolókat. A programváltozás jogát fenntartjuk!

Tavaly is nagyon klassz volt, idén is ott leszünk!  ;)

Borissza Clarissa

-Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza! 

Fazekas Mihály örökbecsű művét mindenki ismeri. A Gellért szálló Márton napi Borfesztiválját valószínű sokkal kevesebben.  Attól tartok, azok a boldog szerencsések, akik nem jártak ott. 

Mi tegnap elmentünk. Immáron másodszorra, bár az idei happening már a III. a szálló rendezvényeinek a történetében.   A tavalyi elég amatőrnek tűnt, de ezt betudtuk a gyerekcipőben topogó kezdeményezésnek és adtunk neki még egy sanszot, hátha -levonva az előző évek tapasztalataiból a konzekvenciákat- majd most változik.

Változott is.  Még amatőrebb, még szánalmasabb lett az egész rendezvény.  Egy veszettül drága prolishow. 

Szakmai partnerként kiemelten említi a Bortársaságot, amin több ok miatt is csodálkozom.  A kiállítók nagy része nem hogy eddig, hanem valószínűleg sosem fog üzleti kapcsolatba kerülni velük, annyira színvonalon aluliak.  Amennyiben mégis a Bortársaság által keveredtek ide ezek  a -borászatoknak csak gúnyolódva említett akárm/kik- akkor nem értem, hogy ez hogy fordulhatott elő, mi történt az eddigi elvárásokkal..  ha pedig -és ezt a verziót tartom valószínűbbnek- mégsem általuk kerültek ide az olyan kiállítók, mint az "eddig csak lédig és kannás borokat értékesítettünk, most kezdtük el palackozni is a borainkat" kiállítók, akkor miért adják a nevüket ehhez a szakmai dillettantizmushoz?

A helyszín lepukkantsága maga is megér egy misét, de ezt inkább meghagyom a városvédő és/vagy építészeti blogoknak. Azért bennem igen maradandó nyomot hagyott egy tavalyi sajtótájékoztató, ahol egy különben nagyon gusztusos terméksort mutattak volna be, kóstolóval egybekötve és ahol csótány szambázott át több ízben is a gyönyörűen kipakolt falatkák között..  

A boros kiállítók feleannyian voltak, mint tavaly.  ..és ennek a feleannyinak a fele volt ismert és/vagy ismeretlen, ám minőségi bort kínáló kiállító, a másik felét még mindig nem értem és még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy hogy kerültek oda és mit keresnek ott..  

Azokat, akik nem állítottak ki, megértem, hiszen a hely az épület szépségének romjain kívül semmit nem tud nyújtani egy ilyen jellegű rendezvényhez. A hangosítás most is ugyanolyan pocsék volt, mint eddig, ami miatt tavaly az egyik teremben egyáltalán nem lehetett beszélgetni a borászokkal, hiszen semmit, de semmit nem lehetett érteni az asztal túloldalán álló szerencsétlen emberek szavaiból..   Mi kb. 3 perc alatt kimenekültünk, ők ott álltak 3 napot.  Lévén, kifizették a helyet..  A tartós fülzúgás borítékolható volt.. azok közül, akik abban a teremben voltak, idén senki sem jelent meg.  Vajh' miért?   

Ennek ellenére a Gellért most is elkövette ugyanezt a hibát, ám most saját dolgozóit kárhoztatta teljes süketségre. A melegkonyhás ételeit pakolta egy csinos körformában a színpad elé, vicces pantomimre kényszerítve mindenkit, aki volt oly botor, hogy belekóstolt - a már szemre sem gusztusos ételek- valamelyikébe. Erről később még megemlékezünk, előbb azonban megmutatnám a Gellért hotel szakmai fesztiváljára biztosított pálinkás poharat:

Ugye, milyen csodálatos? A szétálló forma és az a gyönyörű, vésett díszítés!  LOL!  Übergagyi! 

A baj az, hogy ez a pohár tökéletes szimbóluma az egész fesztiválnak. Balkáni gulyáskommunista eszköztár és felfogás, némi modern marketintupírral és elképesztő árakkal.

A belépő 4900,- Ft. Ezért "jár" bor, pálinka rogyásig.  De gondoltak arra is, hogy a sok ivás közben az ember megéhezik, így ők maguk is kínáltak ennivalót és kiállítókat is beengedtek a rendezvényre. Volt ott rétes, szalámitál, lepény, sólet libával, Váncsa és bonbon rogyásig!

Biztos sokat válogattak a jelentkezők közül, mire sikerült a következő termékeket a következő árakon  a béka segge alatti szinten   kínálgató versenyzők mellett dönteniük: 

De az igazi kedvenceim nem ők voltak..  volt ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb/gusztustalanabb is..  nem hiszik?  Íme:

Ugye, milyen nívós, hivogató és ár/érték arányban is egyben lévő étkek ezek?

Persze, mint említettem, a Gellért is kitett magáért.  A koncertteremben rendezte be a melegkonyhás étterem/borbárt, kettő, azaz 2 darab asztallal és egy sörpaddal és ahol az aranyárú belépő mellett ugyanazokat a borokat, amiket a többi termekben már külön fizetés nélkül lehetett kóstolni, 400 Ft/deci áron kínálták.  Mondjuk sor nem volt a bárpult előtt..   remélem, azért előbb-utóbb nekik is sikerül megfejteni majd, hogy miért..    Volt ott Bájgúnár és Buta Liba koktél is. Ugye milyen frappáns?  :D

..és igen.  Étel. Miután kiválasztottuk -nehéz volt, mindegyik pocsékul nézett ki, de éhesek ÉS bátrak voltunk-  szenvedésünk alanyát, egy jó negyedórás mutogatás és pantomim után értettük meg, hogy egy külön kasszánál előbb fizetni kell és csak a blokk ellenében kapjuk meg a mannát..   hosszú sorbanállás következett.  Nem a sor volt hosszú -ketten álltak előttünk- hanem Manyika és Incike nem tudta kezelni a NAV által jóváhagyott pénztárgépet, így újabb negyedóra kellett ahhoz, hogy az ordító zenében boldog blokktulajdonosokká váljunk. 

Visszakutyagoltunk a kiválasztott tálalóedényhez, ahol újabb balettelőadás keretein belül eltáncoltuk, mi fáj.  Meg is kaptuk -immáron előre kifizett- méltó jutalmunkat.  Sólet lett.  Libával. 880,- Ft-ért.   Tessen parancsolni:

Ezt már inkább nem is taglalom, legyen elég a kép.  Azért a tojás méreteiből adódón sejtjük ugye, hogy jól nem laktunk itt sem. 

Szóval, ha valaki hajlandó a gasztronómia és a kulinaritás oltárán majd 15.000 Ft-ot áldozni két főre, ennyi pénzért már vehet több palack minőségi bort és/vagy egy igen kellemes vacsorára is futja egy ennél sokkal színvonalasabb és igényesebb helyen. 

A Gellért helyében én roppant kínosan érezném magam, bár nyilván nem teszik, hiszen akkor ezekkel a borzalmakkal sem találkoztunk volna, ha ezt ők maguk is szégyenteljesnek éreznék.  

Liba?   Volt az is..   a tányéron és a recepció előtt egy szűk ketrecben is kínoztak néhányat. Dekorelemként funkcionáltak, bár szerintem minden jóérzésű embert inkább elborzaszt..  a higiéniáról már nem is beszélve..  azért arra kiváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ erre hogy adott engedélyt:

Summa summarum: erőltetett, izzadságszagú, gagyi..   ha jót akartok, menjetek máshova! 

BORISSZA CLARISSA

Járunk-kelünk erre-arra és természetesen a borok mellett az ételekre is figyelünk. 

Most, a Gault&Millau 2014 évkönyv megjelenése kapcsán jutott eszünkbe a nyár egyik legrémisztőbb élménye.Önökkel is megosztjuk, hiszen nagyon dicséretes, hogy egyre több helyen írnak arról, hogy hova.. nos, mi azt írjuk le, hogy hova NE!

Kár, hogy a Dining Guide-ban és a Gault&Millau-ban nincs "A vendéglátás szégyene" kategória.. pedig a haló poraiban vergődő Gundel kistestvére, a Bagolyvár méltán indulhatna ezért a címért. 

BAGOLYVÁR – a lelakott fészek.

Ünnepelnek ők, épp 100 évesek. Ugyan bennünket nem hívtak meg a nagy pillanatra, de ha már ott voltunk, megbosszulták a kéretlen jelenlétet, megkaptunk mindent, amit ez a 100 év jelent.

Kb. ennyi lemaradásuk van ugyanis úgy az ételek, mint a borok tekintetében. Az egyetlen modern újítás a 12 % szervizdíj. A „használati utasítást” nem sikerült beszerezni mellé, ugyanis ezért járna némi szerviz is. Igyekeznek ők, igyekeznek nagyon, mi pedig bután néztük a tányéromra jegesedő levest, ami negyed óráig szemezett velem az asztalon, miközben tőlem tíz méterre, velem szemben állt a teljes személyzet, egy –a telefonját nyomkodó- főnökasszony és két lelkes tanonc. Gondolom, az ösztöndíjukat így mi fizetjük, ezen kívül érdemit itt úgysem kapnak, így a vendégnek se nagyon marad.

A terasz, ahova az ember – még ha hazánkra kíváncsi turista is- kiül egy szép nyári estén (augusztus idusán jártunk ott), a legrosszabb falusi kocsmákat idézi, rendetlen, elhanyagolt kerttel, szedett-vedett textilekkel, bútorokkal, szintit nyomogató lakodalmas művésszel, bűbájos kilátással a konyha hátsó udvarára, ahol epekedve lestem –lévén, szembe ültem vele és más kilátásom nem volt!- mikor pattan ki egy cigire a mosogató/chef/bárakárki, esetleg mikor hozza ki valaki a megtelt kukát, göngyöleget. Romantikus, nah! ..és a vendégnek mindig izgalmas a konyhába bekukkantani!

Még egy olyan vérlázítóan vendéget hülyére vevő konyhába is, mint amivel a Bagolyvár „dicsekedhet”. Érdekelne, hogy a levest is 100 éve kezdték-e főzni, reggelente kinek a feladata felönteni, pótolandó a fogyasztás miatti hiányt… A mosogatólé, ami az egyetlen jellegzetes íz -a megrághatatlan marhahúskockácskán kívül- vajon véletlenül került-e bele, esetleg ez a koncepció, uram bocsá’, maga az alaplé? Kóstolás után leginkább az utóbbira tippelek és örülök, hogy nem mehettem be a konyhába..

Meg kell említenem a vendégváró falatkát is, amit egy néma és süket felszolgáló tett elénk, ugyanis semmilyen kérésre, kérdésre nem reagált, így nem sikerült megtudnunk, hogy a paprikában meghempergetett, kőrözöttnek látszó krém valójában mi is, mert a csúnya savanyú utóíz alapján nekünk nem sikerült megfejtenünk. Méltó kísérője volt a szertartásosan mellészervírozott, mikróban felforrósított, majd egy perc múlva már verekedésre alkalmassá vált, megmerevedett, rég kiszáradt magos kiflicske is.

A főételek drámájára kevés a szó! Vagy inkább bármit is írok, hízelgő, hiszen olyan minősíthetetlen „trutyi” került a tányérokra, amiről megemlékezni – pláne étek gyanánt!- mindenképpen bók!

A gasztronómia negatív csúcsa!
A vidéki kisiskolák, pártüdülők menzáinak legborzasztóbb emléke!
Minden – magára valamit is adó- magyar konyha arcul köpése, megcsúfolása!

A levest idéző, permanens mosogatólészag, fűszerezve némi egyéb odőrrel, cafatokra főtt (vízben rotyogtatva, ízesítés, fűszerek, bármi nélkül) húsmaradványok, egyenszaft mindkét ételen, a paprikás csirkén és a lecsós rizzsel odahányt párolt marhalábszáron is, a közepén nyers, a szélén szétfolyó csiríz, amely a galuska szerepében tetszeleg, pont úgy, mint Kissámlifava-alsón a szépségkirálynőt játszó, konyhafüggönybe tekert, fogatlan bolondlány.. Hamis, buta illúziók, amit senki sem hisz el..
De itt mégis megpróbálják elhitetni, sőt, megetetni a kedves (?) vendéggel ezt a szemetet!

„Tradicional hungarian menü”.

Ízléses trikolórban ordítja egy fekete táblán az arcomba – több nyelven is!- a hírt a konyha képviseletében valaki, aki fáradságot nem kímélve pingálta oda a teljes repertoárt, pinkre cserélve nemzeti hármasunk vérvörösét.. ezen még a falon rohangászó pók is elmereng, édesen himbálózva az asztalok felett.

A desszertünk –óh, mi is lehetne más? –somlói galuska. Az egyetlen fogyasztható étel az est folyamán. Messze, messze mindentől, ami minőséget jelent, de a minősíthetetlen tápsor végén ez az, ami még hellyel-közzel az, ami. Piskótából van. Könnyű, légies.. egészen addig, amíg bele nem rondít egy kőkemény, olcsó mazsola, amire először azt hittem, dióhéj.. de diót feltételezni a dejó korában ezek után, itt!? Hmm….. 

..és igen! Nosztalgikus élmény az a barna izé, ami csoki szeretne lenni, de lévén, kakaóporos massza, sosem fog sikerülni neki. Kár. Így ügyesen kinyírtuk az egyetlen majdnem fogyasztható ételt is.

Az étek a szemnek is fontos, ugye.. Nem írom ide, mi jutott eszembe azonnal, amikor a csetlő-botló kispincérünk elém helyezte ezt a csodát, mert –bár én nem vagyok 100 éves, mint a Bagolyvár- de volt gyerekszobám. ..és vannak olyan szavak, amiket asztal mellett nem ejtünk ki a szánkon. In scriptum se. Uj Péternek lehet, nemzetközi bíróság is kimondta, de én nem szárnyalok olyan magaslatokra.. én még csak gondolni merem.

Elég nagy szégyen ez így is, ha egy éttermi étek láttán ennyi jut eszembe! …és az is, hogy ide soha többet! …és az is, hogy ezt a helyet azonnal be kell zárni, fel kell szántani, sóval behinteni (nem a konyhából.. ott úgy se nagyon lehet ilyesmi) és soha, de soha senkit be nem engedni oda, aki a magyar konyhára kíváncsi!

Ez a hely maga a sértés! A Gundel, mint lejára.. bejáratott brand és a magyar konyha, mint intézmény teljes lejáratása, a szakma szégyene!

Reménytelen!

Béke poraira!
Ámen!

Szöllősi Hajni