Interjúalanyom, Maul Zsolt, nem egy tipikus borász. Igazi rendbontó, akinek egyedisége a boraiban is megmutatkozik. Pár éves kitérő után újra Villányba költözött, hogy ott folytassa, ahol anno abbamaradtak a dolgok.. Vagy mégsem?

.

Zsoltról nehéz írnom, hiszen anno a főnököm volt, úgy meg azért ugye, mégsem egy egyszerű dolog. Sommeliére-ként, bortanácsadóként dolgoztam többször is a pincéjükben, ingáztam Villány és Budapest között. De több volt ez, mint munkaviszony, a Maul pincészetnél minden dolgozó mindenkor barát is, ők amolyan igazi, olaszos hangulatú, nagy család.

.

.

.

Ám egyszer csak Zsolt az egyik kereskedelmi televízió képernyőjén bukkant fel újra, ha ismerősnek találják az arcát, az nem véletlen. Nem csak a borkészítés a szíve csücske, a konyha is egyre jobban elvarázsolta, a kinti étteremben egy idő után már ő maga volt a séf. Épp át akarták alakítani az éttermet, látványkonyhát építettek volna, hogy a személyes kontaktus megmaradjon a vendégekkel, amikor egy izgalmas felkérést kapott.

.

.

Megkeresték a Konyhafőnök című műsortól, amire kis gondolkodás után igent mondott, így estéről estére izgulhattunk érte, hogy vajon a szigorú ítészek is nagykanállal eszik-e, amit a tányérjukra rakott. Ugyan a versenyt nem ő nyerte meg, jó élményekkel távozott és rádöbbent, neki és a családjának itthon, Magyarországon van a helye.

.

.

Hogy azóta hova és merre tart az út, hogy Zsolt főz vagy borászkodik, hogy lehet belekóstolni az ételükbe, a boraikba és életükbe, megtudhatják az interjú további részeiből, ami a Recept & Rejtvény magazin júniusi számában olvasható!

Szöllősi Hajni

.

.

.

Mentés

ÁPRILISTÓL MEGHÓDÍTJUK AMERIKÁT! ..ÉS NEM CSAK AMERIKÁT, HANEM AZ ANGOL NYELVTERÜLETEKET. TE IS! TI IS! HISZEN VELETEK EGYÜTT INDULUNK!

A magyar borvidékek amerikai turnéja fotókon keresztül a WINE TOURIST MAGAZINE-ban! Áprilistól rendszeresen!

Izgalmas felkérést kaptam, aminek nagyon szívesen teszek eleget, mert mindig is szívügyem volt a magyar bor, a magyar bor élete, története s mindazoké, akik ezeket a borokat megalkotják.

Ennek ellenére szinte minden borbemutatómon el szoktam mondani, hogy a magyar bor csak Magyarországon világhírű.

Mint tudjuk, ennek sok oka van.  Első körben a kommunista érában kiirtott és tömegtermelésre átállított szőlőgazdálkodás igen nagy mértékben rombolta le a magyar bor értékét, hírét és hozzá kell tennünk, hogy sajnos, jogosan..   azok az ipari mértékben előállított, futóhomokra telepített szerencsétlen, gyökértelen szőlőkből cukorral turbósított "aszúk", bikavérek, hárslevelűk valóban inkább a szégyen, semmint a bor kategóriájába tartoztak, de a 'nagytestvér", a Szovjetunió cipőtalpból főzött vodkán szocializálódott elvtársi közössége mindent alkoholos jellegű terméket felszippantott, minőségi kritérium nélkül.

A rendszerváltás itt is elhozta végül a fejlődés lehetőségét, de tudjuk a szőlő nem az a terület, ahol elültetem és már folyik is a tőkéről a minőségi lőre, hosszú évek kellenek ahhoz is, hogy egyáltalán termőre forduljon..  de ez a hosszú idő még mindig nem elég, hogy elfelejtessük azokat a borzalmakat, amikkel majd negyven évig elárasztottuk a piacot...  ráadásul egy olyan közegben kell csatasorba állnunk, ahol a többi ország több száz éves töretlen fejlődéssel indul velünk szemben, ahol 60, 80, 100 éves tőkékről szüretelnek, ahol nem voltak kitéve a politika ostoba döntéseinek, ahol szövetkezetekben, együtt húzzák előre a szekeret..

Ám ahogy a szőlők cseperedtek, úgy tanultak bele az újkori borászok is a szakma igazi rejtelmeibe, mostanság pedig már a másodgenerációs borászok, borászpalánták abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy külföldön tanulhatják el a szakma csínját-bínját, szélesíthetik a látókörüket és közben már olyan szőlővel dolgozhatnak, melyek húsz- huszonöt év alatt szépen kigyökeresedtek.

Lassan, de biztosan, apró lépésekkel, de haladunk előre. Már ott vannak a magyar borok a top gasztronómiában, már megtalálható egy-egy tétel a Michelin-csillagos helyeken, már egyre többször jutnak el a borok, borászok nemzetközi kiállításokra és egyre többször tekintenek elkerekedett szemekkel, pozitív bírálattal fel azok, akik beledugták ezeken a kiállításokon a magyar borral töltött poharakba az orrukat.

Amerikában (igen, tudom, tudom, pfúúúj, Újvilág! :D ) is egyre nagyobb kultusza van a bornak. Mostanság amolyan második hulláma indult el a borélvezetnek, de már nem szűkül a palackokra, ma már sokkal többet szeretnének tudni az emberek annál, minthogy mennyi a savtartalma és hogy milyen volt a borász inge aznap, amikor préselték a szőlőt.

Igazi borturizmus vette kezdetét. Már nem egy palack mellett ücsörögve akarnak egy étteremben hallani történeteket,  már a részeivé akarnak válni!  Be akarják szippantani a dombok friss levegőjét, ki akarnak szabadulni a városból, gumicsizmát akarnak, a vidék romantikáját..  hordót, termésköves épületet, vasvillát, közelről látni egy prést, egy tartályt és élményeket akarnak,  ízeket, illatokat, tehéntrágyaszagot.

Úgy lepték el a Napa-völgyet, mint eső előtt a hangyák..  már bejárták minden szegletét..  főiskola előtt mostanság nem Velencébe és Párizsba küldik a kölköket, hanem Toscana és Bordeaux az úticél.

De már unják..  mert szép, szép, de azt már látta mindenki..   apa és anya is..  valami más kell.. nekik és a kölyköknek is..  valami még romantikusabb.. valami vadabb..  valami izgalmas, sosem látott, valami borzongató..

..és így találtak meg bennünket.

Így talált meg engem az amerikai Wine Tourist Magazin ( http://www.winetouristmagazine.com/ ), akik látták az Instagramon a magyar borokról, borvidékekről, gasztronómiáról, borászokról készült/készülő képeimet és felkértek az együttműködésre.

Ezentúl minden hónapban hat képem jelenik meg Magyarország boros szépségeiről, eldugott pincék titkairól, palackokról, emberekről, történetekről, melyeket a képek mellett pár mondatos kísérőszöveggel színesítek, ezzel is hirdetve hazánk büszkeségeit.. mert bárhova is vitt, visz a sors, ennél szebb, mint ahova születtünk, úgysem lesz soha.

..és úgy gondolom, van annyi és olyan csodánk, amiért érdemes, amiért jönni kell, amit itt kell megtapasztalni, látni, enni, inni, megérinteni, megélni..  hogy megérezzenek valamit abból, ami a miénk.

Ízelítőnek megosztok itt is pár fotót, köztük azokat is, amik az első számba bekerültek már..  rólunk. Rólatok.

További képekért keressétek az Instagram oldalamat:

https://www.instagram.com/szollosihajni/

Ha nektek is van tippetek, javaslatotok, kérésetek, hogy kit, mit és merre, osszátok meg velem!

bortabor@gmail.com

Ha úgy gondoljátok, más is örülne a jó hírnek, ha már is szívesen nézné/látná ezeket a képeket, kérlek, osszátok meg a bejegyzést!  Köszönöm!

Szöllősi Hajni

Bortúra a Recept & Rejtvény magazinban, II. rész

Az olaszrizling reneszánszát éli és már ugyan leírtam többször is, hogy engem még nem nagyon tudott elcsábítani, egy bornak már majdnem sikerült!

Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor ez az olaszrizling bebizonyította, hogy ez a szőlőfajta is képes igazán komoly, szép borokat adni.

Ez nem volt más, mint Jásdiék dűlőszelektált Siralomvágója.

Így amikor nekikezdtem a Recept & Rejtvény magazin Bortúra rovatának a második szereplőjét előkeresni, Jásdi Attila automatikusan "adta magát"

Az ominózus olaszrizling teszten találkoztam vele először, nagyon dinamikusan beszélt a borról, a szőlőfajtáról, minden szavából áradt a szenvedély.

Úgy gondoltam, ennek utána kell járnom.

..s a gondolatot tett követte.

Budapesti irodájában kerestem fel őt, ahol kiderült, nem csak a szőlőben, hanem a konyhában is igencsak otthon érzi magát!

Aki járt már a Balaton északi partján, találkozhatott a névvel, hiszen Jásdiék ikonokussá váltak Csopakon. 

Bármilyen irányból érkezünk is, a Jásdi Vinotéka előtt haladunk el.  De ha kicsit többre vágynánk, mert uram 

bocsá’, nem csak szomjasak vagyunk, hanem a borok mellé egyszerűbb ételeket ennénk, érdemes kicsit 

kerülni is, hiszen az édesapa, Jásdi István által alapított birtokon, a Borterasz nevű kóstolóhelyiségükben 

erre is van már lehetőség, nem csak a borok igen szépek, az épület, a kilátás is megér egy misét!

Most mégsem Csopakon, hanem egy budapesti ügyvédi irodában találkozunk, ahol Attila praktizál, 

így puhán behavazott tőkék, katonás sorban ácsorgó hordók helyett papírhalmok között folyik a beszélgetés. 

- Amikor a család borászkodni kezdett, én utolsó éves joghallgató voltam, amikor az első  évjáratunk, 

a 99-es kikerült a polcokra, én már gyakornokként dolgoztam ebben az irodában és soha nem gondoltam 

volna, hogy én valaha borokkal fogok foglalkozni, mert az olyan zsenant! Az ember ne csinálja azt, amit az apja, 

az egy hülyeség, a szülők munkáját folytatni! Arra sem gondoltam volna 27 évesen, hogy én valaha vidéki

 fiú leszek. Sosem laktam olyan városban, ahol kevesebben éltek, mint egymillióan és ha lelépek a járdáról 

és nem dudálnak, akkor rosszul érzem magam. 

Azóta eltelt tizenhat év, nekem valamennyire benőtt a fejem lágya, egy ideje elfogadtam azt a gondolatot, 

hogy a miénk egy családi vállalkozás, a családi vállalkozások esetében nem árt, hogyha azt valaki a

családból viszi tovább, nekem pedig olyan irgalmatlanul nagy mázlim van, hogy egy olyan családi vállalkozást 

kell továbbvinnem, amit lehet szívvel-lélekkel csinálni.

A birtok 17 hektár, elsősorban olaszrizling, ami Jásdiék fő fajtája, hiszen ahogy ők vallják a honlapjukon, 

az olaszrizling.   „Jól lejáratott fajta. De Csopakon alacsony és közép-kordonon, rövid csapra metszve 

csodákat tud. Tud persze későit is 100 gramm maradékcukorral, Botrytiszest, vastagot, teltet. 

Ernyőművelésben vékony kocsmabort, jó savút – fröccshöz, hosszú lépéshez valót. Ez is fontos.

Mi mostanában már a kevesebb alkoholt, frissebb, élénkebb ízeket keressük. 

Ha jókor szüretelünk, az alkohol 12,5 és 14% között marad, a csopaki talajok semmihez nem hasonlítható 

ásványossága nagyot emel az amúgy nem túl magas, elegáns savak érzetén. Harmonikus, karakteres és jó inni. 

Nem csak egy-egy pohárkával.”

Interjú előtt kutakodtam egy kicsit Attila után és kiderült, hogy nem csak a paragrafusok és a tőkék 

között érzi jól magát, hanem igen lelkesen és remekül főz! 

-Voltak olyan romantikus elképzeléseim, hogy majd nekem egyszer egy saját éttermem lesz, de egyrészt láttam

 már belülről éttermet, ez nem az én életformám, én annál lustább vagyok, hogy az életem hajnali kettőig tartson

 minden nap, másrészt pedig szeretem, ha van magánéletem, ha jól látom, a vendéglátásban ez azért ritkábban 

adódik,  azt is tudom, hogy egy éttermet tisztességes színvonalon vinni milyen befektetésekkel, milyen 

költségekkel jár, ez nekem nem kell, köszönöm szépen, én ezt nem kívánom! 

Attila ennek ellenére mégsem tud megválni a konyhától, ha hiszik, ha nem, egy kedvenc

receptjét is megosztotta velünk!

Ha kíváncsiak arra, hogy mely - igen elismert és nagynevű- étteremben sztázsolt Attila és hogy vajon mi a képen látható lazac rillette elkészítése módja, milyen tervei, álmai vannak úgy a borokkal, mint az ételekkel, az élettel kapcsolatban, az interjú további részeit a Recept & Rejtvény magazin februári számában találják!

Kellemes szórakozást!

Szöllősi Hajni

Vagy mégsem?

Úgy tűnik, idén ismét hatalmas érdeklődés övezi - az immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő- VinCE-t, méltán népszerű úgy a hazai, mint a külföldi borrajongók, borértők között.

Épp az előbb jelezték, hogy péntekre megteltek, egy darab jegyük sincs, a szombat is olyan, hogy már csak azok csúsznak át, akik nagyon loholnak, de vasárnapra még lehet jegyet szerezni és higgyétek el, érdemes is!

Hogy miért?

Íme, egy kis ízelítő a vasárnapi csemegékből:

A világ legszebb reggelije – 10 méthode traditionelle pezsgő extrákkal
Vasárnap, 9.30–11.00, Mesterkurzusterem

Előadók: Essi Avellan MW, Frédéric Panaïotis, Christian Forget, Antonio Alvarez, Stefano Gava, Garamvári Vencel, Márkus György, Romsics László

Nem egy pezsgőmestert / pezsgőszakértőt ültetünk a pulpitusra, hanem mindjárt tízet! Mindannyian azt kapták feladatként, hogy mutassanak valami különlegeset. Lesz champagne, cava, olasz pezsgő, crémant és persze a hazai méthode traditionnelle-ek közül is kóstolhatunk! A panelben ott ül majd Essi Avellan MW, a világ talán legelismertebb női pezsgőszakértője, ő is megmutatja kedvenc pezsgőjét. Az előadáson a város talán legfinomabb macaronját is kóstolhatjuk a Chez Dodo jóvoltából!

(Fotó: internet)

Na és a varázslatos Provence!?

Provence visszanyeri lelkét – új trend / Vasárnap, 11.30–13.00, Mesterkurzusterem

Előadó: Louise Sydbeck MW

Louise Sydbeck MW nizzai luxusjachtoknak ad el borokat, tudja, „milyen boron él” egyik-másik filmsztár vagy mágnás. Most egy olyan oldalát mutatja meg Provence-nak, ami sokkal több a halvány, „kommersz” rozéknál. Szó lesz az egyre terjedő prémium rozék trendjéről – ott lesz a világ legdrágább rozéja is –, de kóstolhatunk gondosan elkészített, a terroirt tükröző provence-i fehér- és vörösborokat is!

(Fotó: internet)

De lesz ott még Syrah/Shiraz "vetélkedő", bemutatásra kerül egy angol pezsgő (say what?), lesz olasz pezsgő is annak, aki a mediterrán tájak étkeit, italait kedveli, bemutatkozik Azerbajdzsán és még annyi, annyi minden, hogy ide sem fér!

Részleteket ezen a linken találsz, időpontokkal, előadókkal, minden pontos, fontos információval:

http://vincebudapest.hu/mesterkurzusok-workshopok/

Ezen kívül is tartogat még a vasárnap meglepetéseket, íme az órarend:

Siessetek, le ne maradjatok!

Remélem, ott találkozunk!

Szöllősi Hajni