FURMINT, A NAGY SZERELEM
2015.01.21. 12:44
Hmm.. eegen.. vannak az ember életében nagy szerelmek, olyanok is, amiket hamar szétszakít a sors és vannak olyanok is, amik egy szempillantás alatt elvarázsolnak és örökre beleégnek az ember szívébe-lelkébe.
Az első ilyen "nagy szerelem" a Zöld Zoli volt, de az óvoda vége a szerelmünk végét is jelentette.. azóta sem tudom, mi lehet vele, nyilván neki is csak a nagycsoport végéig tartott a szerelem..
Volt olyan is, aki ma már másé, de még mindig elpirul az arcom és hevesebben ver a szívem, a pillangók is verdesnek a gyomromban, ha összefutunk valahol.. sosem fog elmúlni..
..és van az örök szerelem, a Furmint!
Ez az a szőlőfajta, ami - az eddig leginkább csak Magyarországon világhírű- magyar bor zászlóshajója tud lenni, sokrétűsége, milliónyi arca elbűvölő, ebben hasonlít a Pinot Noir-ra, olyan széles skálán mozog, hogy egy élet sem elég arra, hogy ez ember mindet megismerje!
El is indult már itthon pár éve egy nagyon jó gondolat, a Furmint Február, fogyasztók egyre szélesebb rétegeinek megmutatva, hogy ez a kacér fürtű szőlő mire képes, hol ropogós, friss, mint egy serdülő leány, hol nagyvolumenű elegáns dáma, hogy krémesen ledér szerető, hol illatos, hol bódít, hol támaszt és szinte mindenhol megállja a helyét!
De az igazi terepe, ahol minden arcát - köztük a legszebbeket is! - meg tudja mutatni, az Tokaj.
..és innen indul egy újabb parádés ötlet, immár nemzetközi síkon továbbgondolva, jogosan a világ elé tárva a fajta és a belőle készült remek borok szépségeit!
Egy oldal, ahol összeszednek minden érdemi információt, együtt, egymással -és nem egymás ellen- vállat a vállnak vetve és ami a legfontosabb:
ANGOLUL!
..így végre mindenki értheti, Kuala Lumpurtól Washington-alsóig, hogy miért vagyunk olyan büszkék, mi motiválja a szerelmünket és hogy érdemes kipróbálni!
Pátoszosan hangzik, tudom, de engem akkor is nagyon boldoggá tesz, hogy ez van, létrejött, megalakult és hogy folyamatosan ellátja információkkal, tudásanyaggal, érdekességekkel egy nemzetközi nyelven a kíváncsiakat, az érdeklődőket!
Arra kérek mindenkit, akinek legalább egy olyan ismerőse van, aki nem beszéli a világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét, a magyart, hogy ossza meg ő is ezt a linket, a FURMINTUSA oldalát, hadd jusson el minél több emberhez az, ami a mi szívünknek oly fontos..
http://www.furmintusa.com/
..és remélem, hamarosan egyre több pohárba kerül a mi gyönyörű Furmintjaink egyike-másika!
Egészségetekre! Cheers!
Szöllősi Hajni
Terra Hungarica - a követendő példa
2013.11.18. 19:18
Az év ezen szakában is egymást követik a rendezvények, egyik a másik után, a lelkes borrajongó csak kapkodja a fejét, hogy hova is induljon, "mibe dugja az orrát", hol kóstoljon. Különböző színvonalú fesztiválok, különböző színvonalú kiállítóhelyek és borászatok, így igazából mindenki megtalálhatja az ízlésének és/vagy a pénztárcájának valót.
És ez így van jól. A bor nem privilégium, nem kiváltság, hanem a természet -és a borász munkájának- élvezetet adó gyümölcse.
Baj csak akkor van, ha a magát exkluzívként tálaló eseményről a helyszínen derül ki, hogy az biza' csak illúzió, olcsó és izzadságszagú.. ilyenkor a vendég vagy távozik és soha többet nem megy oda, vagy csalódottan próbál keresni vmi elfogadhatót, ha már hitt a szép szavaknak.
A Terra Hungarica rendezvényein ilyen sosem fordulhat elő. Volt szerencsém több, mondhatni jó pár borbemutatójukon részt venni és mindig azt kaptam, amit ígértek, amit vártam. Természetesen ők is emberből vannak, kisebb malőrök itt is előfordulhatnak, de alapjaiban mindig nagyon szivesen megyek hozzájuk, mert tudom, hogy úgy a borok, mint a szervezés tekintetében a legjobbat kapom.
Így történt ez most is, a III.Borszalon 2013 eseményen is. A bejáratnál ugyan kissé hosszúra nyúlt a regisztráció, de ezért az apró kis nyűgért bőségesen kárpótolt mindaz, ami a Gerbeaud Házban fogadott bennünket.
A helyszín maga is gyönyörű, méltó keretet adott a kiállító borászok remekműveinek. Fesorolni is lehetetlen azokat a borokat, amiket kóstoltunk, hát még azokat - amiket a bőséges idő ellenére- sem sikerült!
Azért kiemelnék egy-kettőt, a teljesség igénye nélkül, hiszen - ha mindenkit felsorolnék- olyan hosszú lenne, mint egy egész estét betöltő szovjet művészfilm. :D
A földszinten kezdtük a kóstolgatást, így természetesen ki nem hagytuk volna Balassa István két furmintját, a Nyulászót és a Betseket, mindkettőt a 2011-es évjáratból, mert -bár kóstoltuk a Gellértben is- a kissé magas alkoholfok ellenére is remek boroknak tartjuk, Istvánt pedig tehetségesnek, szurkolunk neki.
Bartáék szintén '11-es furmintját kimondottan kedveltük, a termőhely "ujjlenyomatát", ropogós savait, a friss, jóízű kortyot és amint tőlük hallottuk, komoly szakemberek is hasonlóan pozitívan nyilatkoztak az Öreg Király Dűlő adta nedűről.
A kedves olvasók figyelmébe kell ajánlanom a Csobánci Bormanufaktúra borait is. Két lelkes borász kooperációjából állt össze a pincészet, Janosh von Beőthy és Tóth Sándor álmodta meg és hozta létre. Foglalkoznak őshonos és nemzetközi fajtákkal is. Boraik közül kedvencem az Aspirato, ami 90%-ban szürkebarát és ami sajnos most nem volt a kiállított tételek között. De a Pinot-juk is tetszetős, ám nem egy könnyű darab, gyakorlott Pinot Noir élvezőknek ajánlanám elsősorban.
Demeter Zoltánt nem kell bemutatnunk senkinek, hiszen akik rendszeresen járnak boros eseményekre, biztos találkoztak már a boraival. Most két borral volt jelen, a Narancsborába beleszerettünk. Csak a neve narancs, ez egy borkészítési eljárás, hosszabb héjon tartás eredményeként a bor színére utal. Demeter bora igazi csemege, kár lenne kihagyni!
Pelléék -akik párlatokkal is foglalkoznak, innen is ismerős lehet a nevük- szintén régi ismerőseink, birtokboruk, a Tokaji Furmint egy nagyon jó ivású, üde, friss, könnyed, amolyan igazi "beszoktató" bor, ha valaki épp ismerkedik a fajtával és/vagy a száraz borokkal, ez egyike lehet azoknak a tételeknek, amivel nem lehet mellényúlni.
Szt. Tamás furmintjuk '11-ből már egy sokkal komolyabb léptékű történet. Gyönyörűen visszaköszön benne termőtalaj, szép a hordóhasználat (bár volt, aki a társaságunkban kimondotta ellenzi a hordó intenzív jelenlétét a borban), abban egyetértettünk, hogy ez is olyan tétel, amit bármikor szívesen látunk a poharunkban.
Meg kell említenem Pók Tamást is, hiszen a '12-es Síkhegyi Leánykája szintén egy olyan bor, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Csupa mineralitás, csupa ásványosság, roppanó savak, izgalmas, játékos! Remek vétel!
Az este másik nagyon pozitív emléke Bott Frigyes. Ő sem ismeretlen a borrajongók között. Bevallom, korábban én nem kedveltem a borait, de mostanság egyre-másra élményt adó kortyokkal örvendeztet meg! Sauvignon Blanc-ja nem egy tipikus SB, aki a macskapisi, csalán és hasonló illatokat keresi benne, nyilván csalódni fog. Egy nagyon szép, sűrű, érett fürtű bort kaptunk tőle, de nálam az igazi befutó a Riesling-je lett az este folyamán. Sajnos, a Pinot Noir-járól lemaradtunk, de ezek után mindenképpen "pohárvégre" kapom a következő alkalommal!
Cotar. Ők megérdemelnek egykor egy külön bejegyzést, mindenesetre egyöntetűen az ő pezsgőjük volt az este megkoronázása.
Írnom kéne még Maurer Oszkárról, Kaló Imréről és sok mindenki másról is, aki jelen volt az eseményen, de félek, tényleg túl hosszúra nyúlna a beszámoló.
A linkre kattintva találhat a kedves olvasó képeket a Borszalonról, ha látni/tudni szeretné kik azok, akik miatt a jövőben semmiképp nem szabad kihagyni a Terra Hungarica rendezvényeit!
Külön dicséret illeti a Gerbeaud catering részlegét, akik a rendezvény színvonalához tökéletesen passzoló, minőségi alapanyagokból készülő hidegtálakat kínáltak a vendégeknek, reális áron, gusztusos tálalásban.
Örülünk, hogy ott lehettünk és már most várjuk a következő alkalmat! Köszönjük!
Szöllősi Hajni