SZÖLLŐSI HAJNI: BORIMA

Vöröslő bíbor csillámló cseppje
szikrázva táncol a pohár falán,
ősöreg tőkék fürtjének nedve,
bolondos ember harsogó kedve,
illatos veres bor, az ám, az ám!

Férfiemberek örökös álma,
leánykoszorú, vidám dalárda,
szüretek első harmatos íze,
reggeli szivárvány millió színe,
hordóba s majd a borba kerül!

Öreg bácsika, puttony a hátán,
sok, sok hosszú év szüretei,
göcsörtös tőkék, apja ültette,
kékfrankos, kadarka és társai.
Összeset név szerint ösmeri!

Görbe a háta, kapa kezében,
generációk alázata.
kalapot emel szomszédnak éppen,
cinkosan kacsint, fel sem néz -rég nem!-
hisz úgy is tudja, hogy jobb a bora!

Illata csodás, málna és eper,
virágos, tarka tavaszi rét.
Folyékony bíbor, savai rendben,
tannin is akad, ez is szűretlen,
féltve őrzi a hordó ízét.

Palackba kerül, ott is pihenget, 
tudja, a kor majd jól áll neki.
kényes úrinép, fönt, Budapesten
szájában forgatva ízlelgeti.
Hiába, no! Ízlik neki!

Bársonyos, selymes, illata édes,
fűszeres, már-már éteri!
asszonybűvölő, vágyakat lobbant,
-Hogy is ne!-mindjárt orrodra koppant!
De nem baj! Hisz tudjuk, így szereti!

Érzéki álom, parázsló métely,
szerelmes éjszakák varázslata,
rettentő bánat komorló társa,
parázna éjek cinkos vihánca,
roppanó fürtök vérkönnyei.

Palackba zárva örök igézet,
kacagó Ámor mámornyila.
Pincék rejtekén, hordók fenekén
-Dugó cuppanjon!- s lágy asszony ölén,
kússzon orrodba a bor illata!

Szerelmet lobbant, szíveket foltoz,
öröm vagy bánat, társadul szegül.
Diófa alatt, veresbor mellett
a vén cigány is előkerül!
Érzelmes dallamot hegedül.

Kancsóba, iccébe, ki mibe issza,
metszett pohárba csurran a nedű!
Csobogó hangja csendet parancsol,
-templomban az ember mégse úgy pancsol!-
hordóoltárunkon istenünk: a bor!

Ajkunkra cseppen Krisztus urunk vére,
-Tudom, ha itt lenne, ő is ebből kérne!-
hegy leve, szőlő, hordó és pince,
vincellér mondja: ez az ő tiszte!
Miénk az áldás! Miénk a bor!

Örülj hát, ember és élvezd az ízét,
pohár falán futó templomlábak ívét,
porból lettünk s leszünk, te is így végzed
s ha kegyes lesz hozzád most is a végzet,
életeden áldás s elkísér a Bor!

In aeternum! Ámen!


(Szöllősi Hajni, Budapest, 2012.06.01.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.