Étterem, valahol Budán.   

Ez -mármint, hogy étterem- a nevében is szerepel. 

Felszolgáló srác szól, hogy a vendég sommelier-t szeretne. 

Odacsörtetek.

-Szép jó napot kívánok, miben segíthetek?

-Ön a sommelier?

-Igen.

-És ért a borokhoz?  (???  Anyád!)

-Igyekszem, Uram!

-És Ön rakta össze a borlapot?

-Igen, Uram, én. (Nem, a mosogató anyja!)

-Értem. És miért csak ennyi bor van?

-40 féle borunk van, ebből 16 poharazva is kapható. A legtöbb étteremben a nagykereskedések áltak összedobott 10-15 tételes borlapot találja, sokkal kevesebb poharazott tétellel.  Szűkített étlapunk van, havonta cseréljük, ehhez képest változik a borlap is.

-(Felemelt hangon, felháborodottan:) NA, DE EZ EGY BORBÁRBAN RETTENETESEN KEVÉS!

-Egyetértek Önnel, Uram, valóban így van! De ez nem borbár, ez egy étterem!

-Neeeem boooorbááááár??? Akkor én miért hittem azt?

Szerinted? ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.