Nem, nem Juhász.   Demeter..  és nem juhász..  borász.

-Szőlész. Szőlész vagyok..  szőlész-borász- mondja ő.. -A szőlő az alap. Az a legfontosabb! Ha az nem jó, semmi sem jó.

Elhiszem neki. Poharamban lustán forgatom Furmintját, kóstolgatom. Őt is, na meg a bort.

Spontán borkóstoló ez, semmi szakma, semmi okoskodás..  haverok, buli, Endre..  Mert róla van itt szó, kérem..

Körbejár, tölt.. mesél, mosolyog, csillog a szeme.  Sikere van a lányoknál, Frizzantéjától felpezsdül bennük a NŐ.. 

..az apró szénsavbuborékok csípőssé teszik a nyelveket..  provokálják..  nem hagyja.. Kacsint, nevet..  visszatér.

Kérdezem..  mesél.. Hogy hol, honnan és hova..  szóba kerül táj, talaj, eső..  tervek, álmok..  kényelembe helyezem magam, olyan, mintha alattam az Úr ágya lenne, pedig szék az, semmi más..  -Úrágya dűlő -jönnek szavai- a Furmint..  a Furmint az onnan való..  40%..  a másik 40% a Király dűlőből.. 

Beszélgetünk tovább..  Dűlőszelekció, törvények, történetek.. a bor szépen megtámasztja azokat, teste elbírja a meséket, a nagyobb formátumot.. 

A csajok lázadoznak, nem értenek semmit, nekik ez az egész kínai..  Borbandi pattan és már tölti is a poharakat. A lányok arcán -ugyanúgy, mint a pohárban- szétterül az Élvezet..  ez a késői szüretelésű kontyalávaló..   Endrének is melege lesz, lekerül róla a pulóver, kivillanak a tetkók..  a lányok felsóhajtanak, nagyobbat hörpölnek Bandi édességéből.. Hiába, no! Vannak olyan dolgok, amiknek nehéz ellenállni...

Kicsit megszomorodom..   mennék, csak mennék..  a dombra fel, a pincébe le..  látja, nem hagyja, újra tölt.. egy édes szamorodni landol poharamban, megandalítva az estét..  könnyű, nem taglóz le, szeretem.. 

Az este felcsigáz.. utána nézek..kiguglizom, ki ő s mi ő..   képeket látok..  ciki vagy sem, könnyes lesz a szemem.. mert annyira szépek a képek..  annyira harsannak a színek..  a terméskő.. a szőlő levelének roppanó zöldje..  a fák, a lejtők..  mintha olvasta volna, amit pár hónapja írtam arról, hogy mi után vágyakozom.. 

"...Szőlődombokról álmodom.. egyenes sorokról, melyek a domborzatot követve futnak fel- s le a hegyoldalon.. hordókat, pincéket, daltól hangos szüreteket vizionálok.. kihaltnak hitt régi szőlőfajták újratelepítését.. a borok házasításának halálos komolyságú  játékosságát.. csendes alkonyok poháron megcsillanó naplementéjét.. terméskövet, gyönyörű, gyantaszagú faanyagot..

Ehelyett még mindig a városban élek.. a színház, a kiállítások, az ezernyi lehetőségért cserébe nyelem a kipufogógázokat, ülök a dugókban és a zöld utáni sikító vágyam kénytelen beérni az ablakban kornyadozó cserepes bazsalikommal, rozmaringgal és a kutyák felemelt lába alól kikandikáló, halódó gazcsomókkal..

Néha (mindig), amikor egy-egy pohár gyönyörű borba beleszagolok, a fentebb felsorolt képek villannak be a csukott szemem előtt.. erről próbálom meggyőzni a hallgatóságomat is.. és közben csendben irigykedem azokra, akik csinálják azt, amit én árulok, holott csinálni szeretném... "

 Endre csinálja..  mi isszuk..  a bort, a hegy levét..

 (A képen Demeter Endre, Demetervin)

Kóstolt tételek:

- Lasa Frizzante 2009 gyöngyözőbor /furmint, hárslevelű/

-Furmint 2009 /birtokfurmint/

-Édes szamorodni 2007

-Élvezet 2009 /késői szüret/

Éden Mádon.  Meghívtak..  belekóstoltam és úgy döntöttem, megyek..   hogy újra átéljem ezt az Élvezetet..

Borissza Clarissa

Ps: Köszönet a háziasszonynak, Editnek, aki összerittyentette ezt a spontán borkóstolót!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.