A múlt hét egyik szép napján meghívót hozott a posta.. persze, ma már nem galambszárnyon, mint anno, a régi szép időkben, amikor még békésen csordogált az idő és kócos pulikutyák kergették a nyájat a zöldellő domboldalak tarka rétjein..  mail-ben küldték az értesítőt, így elmaradt a surrogó szárnycsapkodás, az érkezőt köszöntő, farok csóváló kutyacsaholás.. 

 

Ám ahova hívtak, ott számítani lehetett ilyesmire is, így boldogan kattintottam a küldés gombra egy hatalmas: Igen, ki nem hagynám!- válasz begépelése után.

 

A meghívás elfogadásának fő oka azonban nem ez volt.. olyasmit ígértek mutatni, amit még nem igen látott széles e világ!

 

Mert Szekszárd lankáin, Heimann Ferenc építész keze munkáját dicsérendő, a Bodri Pincészet területén megálmodták és felépítették Közép-Európa legnagyobb kupolás pincéjét!

 

 

1800 nm-en 12, egyenként 7 méteres belmagasságú és szélességű kupola dicsőíti a szőlőt, a bort és a gasztrokultúrát, félmillió rusztikus téglából odavarázsolva a zöld milliónyi árnyalatában pompázó dombok közé, amolyan templomként tisztelegve az alább felsoroltak előtt.

 

 

 

 

A 25 hektáron gazdálkodó pincészet arra törekszik, hogy borai élvezete mellé komplex élménnyel várja a hozzá betévedő és/vagy tudatosan érkező kedves vendéget..  jelenleg hat kétágyas szoba áll az azt igénylők rendelkezésére, ám terveikben szerepel - a Faluhelyen talált 32 fokos termálvíz felhasználásával- egy termálhotel felépítése, építtetése is. ..és ha igaz, amit a helyi verebek csiripeltek, akkor már nem csak a bor mámorában merülhet el a kedves érdeklődő, hanem bezony búvároktatást is kaphat a pince mellé épített speciális medencében.

 

Mi azonban most beértük a borral.. a vizet meghagytuk a halaknak.. ;)

 

Welcome drinkünk egy igazi ritkaság, Kati volt, „aki” egy fehér Kadarka.. kellemes cseressége igazán üdítő lehet forró nyári esték jól behűtött kísérőjeként árnyas teraszokon.. illetve, aki kevésbé vállalkozó szellemű, bátortalan volt, maradhatott a jól bevált rosénál, Rozinál.. 

 

Miután kellően beolajoztuk a torkunkat, jöhettek a pince nagyágyújai.. Igazán impozáns borsort kaptunk a poharainkba, íme:

 

 

 

1, 2009-es Kadarka, 2011-ben a Köztársasági Elnök Bora

 

2, 2007-es Kékfrankos, 2010 Brüsszel Monde Selection ezüstérem, 2010 Bordeaux Challenge International du Vin bronzérem

 

3, 2008-as Cabernet Franc, 2011 Pannon Bormustra Csúcs bor, 2011 Brüsszel Monde Selection aranyérem, 2011 Pannon TPO 25

 

4, 2008-as Merlot válogatás, 2011 2010 Bordeaux Challenge International du Vin ezüstérem

 

5, 2007-es Bikavér, 2010 Brüsszel Monde Selection ezüstérem, 2010 Bordeaux Challenge International du Vin ezüstérem és bekerült az Európai Uniós borválogatásba

 

6, 2007-es Optimus , 2010 Brüsszel Monde Selection aranyérem, 2010 VinAgora aranyérem, 2010 Pannon TOP 25

 

 

 

Bodriék Kadarkája kissé szégyenlősen mutatta magát poharamban, illatában visszafogott gyümölcsösséggel.. ízében már erősebben domináltak a piros bogyók, 13.5% alkoholtartalommal.

 

A Kékfrankos már erőteljesebben mutatkozik be, illatában gyógyszeresség, gyógyfüvek, majd a jól ismert gyümölcsök kerülnek elő, a 13.5 %-os alkohol azonban csipked egy kicsit.

 

Az igazi névjegyet azonban a következő bor, a Cabernet Franc teszi el először az asztalunkra. Frissen bontott palackból csordul a bíbor nedű a poharamba, elsőre kicsit animális jegyekkel, majd némi forgatás után szegfűszeg, meggy, aztán újabb idő elteltével kapros, borsos jegyek bukkannak elő. A bor szájban komplex, szép kortyú, 14%-os alkoholfoka is szépen belesimul. Nem titkoltan a kedvenc lett a bemutatott tételek közül.

 

A Merlot nem lopta be magát a szívembe, illatában, ízében is a meggyen át-átütött egy kis zavaró tejesség, savanykás utóíz..

 

A Bikavér. Lévén magam is bika, vártam őt nagyon. ;) Intenzív málnaillattal robbant be az orromba, amibe belevegyült némi gyógyszeresség, illetve a hordó füstössége is.. Kortya rövid lecsengésű, teste közepes, utóízként itt is az alkohol marad a számban..

 

Kicsit elszontyolodva nyúltam a következő pohár után, de nevét látván -Optimus- bennem is felcsillant az optimizmus szikrája! ..és nem okozott csalódást!

Nagy testű, lekváros, gyümölcsös; nekem kicsit sok hordó, de összességében impozáns, szép, nagy ívű bor!

 

 

 

 

Bodri István borait évekkel ezelőtt kóstoltam először. Összbenyomásként elmondható, hogy a borokban a hordó némileg elnyomja a szőlőt, többségükben erősen alkoholhangsúlyosak, de az elmúlt években - ugyanúgy, mint a pince maga - jelentős, pozitív fejlődésen estek át, egyre több szép borral megörvendeztetve úgy a szakmát, mint a közönséget.

 

Bízom benne, hogy lesz még alkalmam tesztelni boraikat, hisz most némileg belezavart a szomszédban szervírozott és az asztaltársaságomban is fogyasztott–különben nagyon finom- vendégváró pörkölt be-bekúszó illata, amivel a sok egybegyűltet kényeztették a megnyitón.

 

A Bodri pince tulajdonosai egy csodát építettek boraiknak, Szekszárd lankáin, a zöldellő szőlőtőkék közé… ahol optimistán tekintve a jövőbe, máskor is megörvendeztetnek bárkit, aki betér hozzájuk!

 

Hónom alá csaptam ajándék Bodrikutya boromat és vele együtt szedve sátorfámat a busz ablakából néztem, ahogy egyre kisebbé vált a horizonton az újonnan épült, hatalmas pince…

 

 

 

 

Gratulálunk az eddig megvalósult tervekhez és kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő..

 

 

 

Borissza Clarissza