Rátkai árvalányhaj
2010.12.24. 18:48
Libbenő-lobbanó… törékeny szőkeség, tünékeny angyal… Árvay Angelika.
Kecses, filigrán, mégis erős… több generációs tapasztalat ereje csillan szemében, miközben mosolyogva üdvözöl testvérével együtt a családi pince kapujában.
Nem ez az első találkozásunk, fiatal kora ellenére tanít, nekem is oktatóm volt anno, Rohály tanár úr és Mészáros Gabriella WSET iskolájában. Halkan beszél, de szavára
már most figyelni kell, mint ahogy a boraira is.
Rohan, várja Pest, a borásznyakakba sózott rengeteg papírmunka nyűge miatt.
De indulás előtt még szakít ránk időt..
Vidám csapatunk kikászálódik a buszból és máris kezünkben a pohár.. első utunk
–hova máshova is vezetne? - a pince mélye felé kanyarodik.. ropog lábunk alatt a decemberi hó, lehajtott fejjel araszolunk be az ajtón.. de tudjuk, okkal tesszük s
nem csak az alacsony pinceajtó miatt.. a bor mindig, mindenhol tiszteletet kíván..
Keskeny a lépcső, a kinti jeges hideg után jóleső a pince hőmérséklete.
Öccse már a hordók körül tüsténkedik, Angelika diktál, Szabolcs cselekszik..
és amíg a poharunkba csordul az idei év hegyleve, mesél.. hogy melyik dűlő..
milyen volt a szüret.. mennyi a sav, a cukor.. mi kóstolunk, bólogatunk, kérdezünk..
újabb és újabb tételek landolnak a pohárban, a testvérek összeszokott tempóban celebrálják nekünk Dionüszosz templomának hűvösében a 2010-ről szóló bormisét…
Régi, ismert név új pincéje ez, ezek az első itt készült tételek, mint ahogy mi is első vendégek vagyunk itt, ahol Sauskáéktól különválásuk után vendégeket fogadnak..
az Árvay Pincészet frissen felrakott betűin táncol a ragyogó téli napsugárnyaláb a
szép ház oldalán, velünk együtt örül..
Beljebb kerülünk, szíves az invitálás.. itt majd öreg prés lesz, amott lámpafény
fogja deríteni a régi demizsonokat.. színes szavai elénk vetítik a jövőt…
Bent gyönyörű teríték, gondosan előre kikészített kóstoló jegyzetek. Látszik,
készültek, vártak bennünket, örömmel látott vendégek vagyunk.
Idd meg!- hangzik a felszólítás és hogy szó ne érje a ház elejét, azonnal lelkesen kortyoljuk az első borunkat. Egy szép cuvée, sárgamuskotály és hárslevelű boldog
násza ez, vicces nevét a házasítás utáni külföldi túra indokolta, az ifjú szőlőpár nászútjának örök emléke gyanánt. A muskotály azévi szolidságát a hárslevelű
támogatja meg, így forrva eggyé egy könnyű, ásványos tokaji borban.
Őt egy furmint követi, Pecsár nagybácsi nevét megörökölve, az Istenhegy lankáiról.
A gyermekeire s borai egyaránt joggal büszke édesapa, Árvay János borai ők s bár
ő maga nem volt jelen – a fővárosban egy borászgyűlésen formálta a jövőt- mégis tiszteletét téve így, borai által az asztal körül.
Pecsár bácsit sajna, már nem ismerhettük meg, de régi tisztaszobák szekrényei
tetején tartott birsek, körték illatát hagyta örökül… testes ember lehetett,
némi füsttel, a munka sójával és valószínűleg mély nyomokat hagyhatott az
emberekben, mint a róla elnevezetett bor hosszú lecsengésű kortyai..
Édesem!- szólít meg merengésemből a szöszke lány, október hetedikén,
születésnapján szüretelt borával, mely reduktív érlelés során vált oly gyümölcsössé,
mint egy gyönyörű, születésnapi ajándékkosár. Tobzódunk a sárgadinnye,
ananász illatában, a trópusi gyümölcsök gazdag ízvilágában. Angelika még megvárja a reakciónkat s már fut is, egyik lába itt, a másik ott, szalad, várja őt is Budapest s a töméntelen elintéznivaló..
Helyét testvére veszi át, kinek a furmintjára várnunk kell, hisz a 2009-es Szabi Furmint biza elfogyott. Erről lemaradtunk, várjuk a következőt!
Kárpótlásul egy igazi nagyágyút vesz elő. Egy nehéz évjárat tiszteletet parancsoló, komoly borát.. folyékony borostyán csorog a pohárba, ez még bennem is megrekeszti
a szót.. megint a drága nagyi jelenik meg szemeim előtt, neki voltak ilyen fantasztikus sárgabarack lekvárjai, azok, amiket nem frissen, hanem évekig érlelve a spájzban, ünnepekkor varázsolt elő.. az az illatkép tolul az agyamba, az orromban érzem újra
azt a régi-régi illatot, amit a kicsit már megbarnult, összesűrűsödött lekvárok
jelentettek, melyekben a gyümölcs héja finoman a nyelvemre simult.. mások szilváról sóhajtanak, szilvalekvárokról s dohánylevelekről hullik puhán az asztal köré a szó.. . olajosan vonja be ez a csodás, 1997-ben, hóban szüretelt, 6 puttonyos aszú a szám belsejét, megerősítve a nagyi lekvárjairól szóló emlékképeket.. Itt és most -ha
tehetném- ezzel a borral a számban, megállítanám egy kicsit az Időt..
De hogy fejünkbe ne szálljon az alkohol –mert ugye, mondanom se kell, ezt senki
nem borította ki!- ebédet tesznek elénk.. ízes töltöttkáposztát kapunk, a sváb konyha remekét, mely az ifjú borászpalánták édesanyja kezét dicséri.. dicsérjük mi is,
leginkább bólogatva, inkább evésre használva szánkat, semmint beszédre! Ez alól
csak azok a percek kivételek, amikor poharunkat nyújtogatjuk a Pecsár Furmint után..
az érkező lepénynek már alig-alig van helye, tudja ezt ő is, remeg benne a lágy túró, tetején hótakaróként csillan a dúsan szórt porcukor.. Ízes, sűrű, házi baracklekvár a kísérője.. hát persze, hogy az aszúért kiáltunk, halmozva az élvezeteket!
Csodás délután volt.. ezeket az ízeket, illatokat, emlékeket hosszan őrizgetjük,
ebben biztos vagyok! ..hogy márciusban, amikor az első rügyekkel, a virágokkal, fecskékkel, az új év tavaszának ezernyi ígéretével együtt visszatérünk, újra feleleveníthessük őket! Köszönet az Árvay családnak!
Kóstolt tételek:
Újborok:
1, Tévedésből kaptuk, megkóstoltuk, megittuk. Ízlett. ;)
2, 2010 Furmint - F22 száraz, új francia hordó, 300 l - még erjedő tétel,
3, 2010 Furmint F23, új Hotyek Attila* hordó, 300 l - még ő is alakul..
(*Hotyek Attila és az ő hordói még szóba kerülnek majd a napló lapjain...)
1, Zempléni IDD+ cuvée 2009 /Árvay János/
Sárgamuskotály, Hárslevelű
Cukor: 2,2 g/l Alkohol: 12,5 %
2, Tokaji „Pecsár” Furmint 2009 /Árvay János/
Cukor: 5,0 g/lAlkohol: 13 %
3, Tokaji Édesem 2009 /Árvay Angelika/
Cukor: 120 g/l Alkohol: 12,0 %
4, 6 puttonyos aszú, 1997 /Árvay János/
Cukor: 199 g/l Alkohol: 9,0 %
/fotó: Stúdió Bakos/
Ps: Külön köszönet Kovács Szilviának és lelkes munkatársainak (http://www.tokaj-turizmus.hu), akik megszervezték nekünk a Tokaj és környékét bemutató, 3 napos túránkat! Rengeteg élményt kaptunk, még fel-, felbukkan egy-egy történet a következő időkben is blogom hasábjain!
Békés, szeretettel teli ünnepeket, jó borokat, finom étkeket kívánok mindenkinek:
Borissza Clarissa